Moszkovita módon számol le a kormány a civilekkel

2017. április 06. 11:16 - Szelényi Zsuzsanna

Természetesen, ha a kormány a korrupciót, a központosított lopást tekinti működése alapjának, akkor a korrupció ellen küzdő civilek politikai térbe kerülnek és a kormány ellenségének tekinti őket. De attól még nem azok! 

Vannak olyan országok, amelyek jól működnek, ahol biztonságos az egészségügy, színvonalas az iskola, ahol az igazságszolgáltatás küzd a korrupció ellen, ahol értünk működik a kormányzás. Ahol jó élni. Ezekben az országokban a kormányok nem zárnak be egyetemeket, nem vegzálnak a hatalom erejével civil szervezeteket, nem hajkurásznak mindenhol ellenséget. Ha a kormány rászáll a civil szervezetekre és megpróbálja őket ellehetetleníteni, az a kormányzás kudarcának a bizonyítéka.

Ha megkérdezzük az embereket, hogy szerintük melyik országban jó élni, akkor Angliát, Dániát, Németországot emlegetik. Nos, ezeken a helyeken a kormánynak eszébe sem jut civileket vegzálni. Belorussziában és Oroszországban viszont, ahol közülünk valahogy senki sem akarna élni, ott bizony igen.

Nem véletlen ez. Ott jó élni, ahol az emberek szabadok, ahol a polgárok szabadon szervezkedhetnek, ha kell, ellenőrzik, kritizálják a kormányt, mindezt elmondják, leírják, a kormány figyel a szavukra. Demokráciában a civilek ellenőrzik a politikusokat és nem a politikusok a civileket. A sokszínű és tevékeny civil társadalom a demokrácia, a jogbiztonság és a létbiztonság alapja. Amikor a magyar kormány a civil szervezeteket támadja, akkor a saját polgárait támadja.

A civil szervezetek elleni legfrissebb támadás még a fideszes alaptörvény szerint is alkotmányellenes. Még az Alaptörvény is elismeri a véleményszabadságot és a gyülekezés szabadságát. Ez pedig azt jelenti, hogy magyar állampolgárok bármikor szabadon szervezhetnek civil szervezeteket. Mindegy, hogy ez a tevékenység külföldi vagy hazai forrásból valósul-e meg, és, hogy az tetszik-e a kormánynak. Nem azért vannak civil szervezetek, mert a kormány engedélyezi vagy tolerálja őket, hanem azért, mert magyar polgárok az alkotmányos jogaikat gyakorolják. Az a hatalom, amelyik ebben korlátozni akarja őket, nem demokratikus hatalom.

Valamikor régen mindezt pontosan tudta a Fidesz. A Fidesz is civil szervezetként alakult meg 1988-ban, és az akkori kommunista hatalom éppen olyan ellenségesen viszonyult hozzá, mint a mai fideszhatalom a neki nem tetsző szervezetekhez. Ha összehasonlítjuk a két hatalom reakcióját, akkor megállapíthatjuk, hogy a kommunista hatalom legalább azt jól mérte fel, hogy ki veszélyes rá. Hiszen az akkori Fidesz a kommunista rendszer ellenében azzal a politikai céllal jött létre, hogy hozzájáruljon a rezsim megdöntéséhez.

A mi ügyeink

De azok a civil szervezetek, amelyek ellen a mai állampárt fellép, nem azért dolgoznak, hogy a jelenlegi rezsimet megdöntsék. Nem pártok. Embereket képviselnek és ügyeket. A TASZ például programot indított annak érdekében, hogy a szülők mindig a gyerekeik mellett lehessenek a kórházakban vagy, hogy a fogyatékos emberek ne intézetekbe zárva éljenek, ha képesek az önellátásra. A mi fontos ügyeink ezek, amelyek minden gyerekes szülő számára fontosak. A Helsinki Bizottság évtizedek óta azért dolgozik, hogy a rendőri intézkedések és az igazságszolgáltatási eljárások során a polgárok jogai ne sérüljenek.

Az is a mi ügyünk, hogy a kormány hogyan költi el a közös pénzeinket, amelyek az adónkból keletkeznek. A mi ügyünk és az országunk érdeke. Amikor az 'Átlátszó' a közérdekű adatok nyilvánosságáért küzd, akkor a magyar népet segíti hozzá ahhoz, hogy megtudja, mire költik az általa befizetett adót. Nekünk fontos ez. Természetesen, ha a kormány a korrupciót, a központosított lopást tekinti működése alapjának, akkor a korrupció ellen küzdő civilek hirtelen politikai térbe kerülnek és a kormány ellenségének tekinti őket. De attól még nem azok! 

Putyin szavai visszhangoznak Orbán szájában

Amikor a Fidesz az emberek érdekeit képviselő szervezeteket megpróbálja megbélyegezni és „kitakarítani”, akkor valójában az egész polgári közösségünk kerül veszélybe. Orbán Viktor pontosan azt csinálja, amit Putyintól tanult. Szerinte „ezek a szervezetek beleszólnak a politikába”, „az ország rossz hírét keltik, veszélyesek". Még a szóhasználat is azonos. Ha megnézzük Putyin lépéseit, látjuk mi vár Magyarországra, ha hagyjuk. Putyin is azzal kezdte, hogy megkülönböztette azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldi forrásból is jutottak bevételhez. Aztán arra kényszerítette őket, hogy ezek a szervezetek stigmát aggassanak magukra. A megfélemlítés miatt aztán a belföldi támogatók is elfordultak tőlük, így pénz híján idővel meg is szűntek. Ez a lassú kivéreztetés diktatúrákból ismert módszere. Környezetvédő és tudományos szervezetek éppúgy erre a sorsra jutottak Oroszországban, mint a női jogok érvényesüléséért küzdők. A helyükbe pedig álcivil szervezetet alapíttattak a kormány pénzéből (az nem külföldi!), amelyek annak propagandáját hangoztatják. Éppen olyanokat, mint nálunk a CÖF vagy az Alapjogokért Központ nevű álcivil, Fidesz-közeli szervezet.

Miközben Orbán Viktor tisztességes magyar polgárokat vádol azzal, hogy külföldi érdekek ügynökei, ő maga cselekszik úgy, mint Putyin első számú ügynöke Európában. Tanulékony autokrata ő.

Pedig, ha valóban a külföldről finanszírozott tényleges ügynököket akarjuk megtalálni, mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy ki finanszírozza Orbán Viktort.  A paksi beruházás az elképesztő korrupciós lehetőségeivel vajon nem része-e a miniszterelnök kistafírungozásának, hatalmának bebetonozásának?  

 El a kezekkel a civilektől! A civil szervezetek bennünket képviselnek. Minden magyarnak szüksége van rájuk. Nélkülük bajba kerülünk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szelenyizsuzsanna.blog.hu/api/trackback/id/tr112405277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.