A kormány úgynevezett nemzeti konzultációja semmi mást nem szolgált, mint, hogy a kormány azt a látszatot keltheti, mintha a többség nevében kormányozna. Valójában a helyzet az, hogy a miniszterelnök a többség nevében, de kevesek érdekében kormányoz Magyarországon.
Ezért Orbán Viktor tegnapi felbukkanása a parlamentben nem is lett volna különösképpen érdekes, hiszen az csak a már hetek óta zajló Európa-, menekült- és civilellenes szóáradatot ismételte. Az érdekesség abban rejlett, hogy Orbán Viktor Európa jövőjéről is beszélt. Szerinte a kontinens próbatétele a menekültkérdés, amiből Magyarország nem enged, ahogy Brüsszel „lopakodó nyomásának” sem.
A menekültkérdés megoldása valóban fontos, az azonban távol áll a valóságtól, hogy ma ez lenne a kizárólagosan fontos európai ügy. Mióta a török–európai egyezmény létrejött 2016-ban, a menekülők áradata töredékére csökkent és a kérdés legalábbis kezelve van. Megoldva persze nincs még, hiszen ahhoz kellene például Magyarország és Lengyelország együttműködése is, amelyek azonban éppen „nem engednek Brüsszel zsarolásának”. Magyarország együttműködésének kimenete azonban a híresztelésekkel szemben nem a pénzek kapcsán érdekes. Hanem a Schengeni Egyezményben való részvételünk, a szabad utazás, tanulás és munkavállalás lehetősége a tét. Napnál világosabb, hogyha az Unió belátható időn belül nem tud közös menekült-, illetve bevándorlási politikát tető alá hozni, Schengen nem tud működni. Valójában ez a tét számunkra.
Lázadás helyett önbizalom
Mindez azonban megfog történni. Ha nem velünk, akkor nélkülünk és akkor a büszke visegrádi négyek egy másik európai zónában találhatják magukat: marad minden ahogy van, de lesz egy másik, egy kisebb, egy fontosabb európai is, amelynek mi nem leszünk a részesei. Orbán Viktor másik, már-már Theresa May-i súlyos tévedése, a januárban meghirdetett Európa-ellenes lázadás volt. Európa országai és polgárai ugyanis sokmindent megtanultak az elmúlt években és ez 2017-ben változásokat hozott. Az emberek megértették, és ebben Trump is segített, hogy óriási tétje van Európa stabilitásábak. Míg Orbán Viktor fordítva ül a lovon és a liberális Európa ellen lázadást hirdetett, más országokban sorra nyertek az Európa jövőjéért aggódó és megmentésére készülő politikai pártok. Az Európai Unió vezető testületei pedig csak úgy ömlesztik a szövetség gazdaságának megújításáról, biztonságának megerősítéséről - és igen! - demokráciájának stabilizálásáról szóló vitaanyagokat. Ősszel, a német választások után, nagy lendületet fog venni az Unió jövőjéről szóló döntési folyamat, amely jó eséllyel talpra fogja állítani a kontinenst és új fejlődési irányt jelöl ki mindanyiunknak. A problémák megoldására meg van a politikai szándék.
Emmanuel Marcon francia elnöki győzelme
A vezető szerep újra Németországé és Franciaországé lesz, és azoké, akik az eurozóna tagjaként lépéseket tesznek majd a közös költségvetés- és adópolitika, menekült és bevándorláspolitika, közös határőrizet és más politikai integráció irányába. Mindenek felett álló európai érdek ugyanis a gazdasági növekedés beindítása, a biztonság megteremtése és a bizalmat megépítő liberális értékek, az emberi jogok és a kiszámítható jogrendszer megerősítése.
Perifériáról perifériára?
Úgy tűnik Orbán Viktor nem látja még, de az Európai Unió magára talált. Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban nem lendült tovább az Európa-ellenes populista inga, a Brexit megingott és az olasz helyhatósági választásokon is megerősödni látszanak a centrista erők. Az európaiaik önbizalma tér most vissza. A problémák nem csökkentek még, de a politikai erők nekiláttak Európa rendbetételének és az emberek támogatják ezt.
Magyarországnak választania kell aközött, hogy minél előbb csatlakozik-e az Unió fókuszához, az euróhoz, annak minden gazdasági és politikai következményével együtt. Ha így döntünk, akkor ott leszünk az asztal körül, ahol Európa jövője megformálódik és bele tudunk majd szólni, hogy az hozzánk is legyen majd igazítva. Vagy a büszkeségre és önállóságra hivatkozva ellentábort szervezünk, amely a közös problémamegoldás helyett kiszorul majd Európa fősodrából és a történelmi perifériáról kis európai kitérővel visszasodródik Európa szélére.
Az Unió hajója ebben az évben jó szelet és önbizalmat kapott, amely nagy lendülettel viszi új irányba. Orbán Viktor helyettünk nem döntheti el, hogy továbbra is ellenséges hajók sodrásába vezeti Magyarország hajóját, kitéve minden veszélynek, vagy erősebben odaköti Magyarország hajóját a biztonságot adó európai uszályhoz.
Büszke visegrádi négyek a kötelezettség szegési eljárással dacolnak