Magyarország az elmúlt hat évben történelmi léptékű forrásokhoz jutott az Európai Uniótól. A pénzbeli segítség az ország termelésének több mint 20 százalékát tette ki. Mégis, ha körbenézünk Magyarországon, nem látjuk a lendületes fejlődést, nem látszik ennek a hatalmas pénzfolyamnak a hatása. Mi ennek az oka?
2016-ra Magyarország nem zárkózott fel a nyugathoz. Sőt, a távolság pl Ausztriához képest csak nőtt. De még a saját régiónkban is nálunk a legalacsonyabb a gazdasági fejlődés üteme. Miközben 2010 óta a lengyel GDP 15 százalékkal, a szlovák és a román 12 százalékkal nőtt, a magyar GDP csupán 8,8% százalékkal növekedett. Nem érjük el a régiós mezőny átlagát sem.
Bár Magyarország számos pontján épültek új utak, kockaköves terek, új középületek, továbbra is jelentősek a munkaerő-piaci problémák, nem javulnak a képzettségi mutatók, és folyamatosan nő a gyerekszegénység is. A magyar gazdaság versenyképessége a huszonkilencedikről a hatvanadik helyre esett vissza azóta, hogy az Európai Unió tagja lettünk!
Érdemes feltennünk a kérdést: hogyan lehetséges ez? Hova tűnt az a tengernyi pénz?
A válasz egyik fele az, hogy ebből élünk. Az uniós támogatások elköltése a gazdaságban keresletet teremt, ami pedig a magánszektor számára nagyobb jövedelmekben mutatkozik meg. Ez a jövedelem aztán újabb keresletet és jövedelmet hoz létre. Az EU-s pénzek által megnövelt GDP következtében a költségvetés is nagyobb adóbevételre tesz szert, ez pedig nagyobb költségvetési kiadásokat tesz lehetővé. Az uniós támogatások tehát beépültek a magyar gazdaságba, hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdaság növekedik.
Másképpen fogalmazva: az uniós támogatás ma Magyarország számára elengedhetetlen. A gazdasági válság idején ez a pénztömeg mentőövet jelentett Magyarország számára az összeomlástól. Azóta pedig ennek hatására van egyáltalán gazdasági növekedés. De mi történt 2010 óta, mióta Orbán Viktor átvette az ország vezetését? Hiszen Magyarország kiemelkedően sok pénzt kapott az Uniós forrásokból.
2011-óta a 6,8%-os teljes GDP-növekedésből 4 százalékpontot tett ki a kormányzati beruházás bővülése. Az elmúlt évben több elemző is kiszámolta, hogy az európai uniós támogatások hatását kiszűrve a magyar gazdaság növekedése 2010-2014 között rendkívül szerény, ha átlagosan nézzük, akkor lényegében nulla. Uniós pénzek nélkül tehát egy stagnáló, leszakadó ország képe rajzolódik ki előttünk. A felgyorsult EU-s támogatások nélkül a magyar gazdaság lényegében véve semmiféle növekedést nem tudott volna felmutatni, s megrekedtünk volna a 2009-es mélypont körüli szinten. Uniós támogatás nélkül a magyar gazdaság nem áll meg a lábán. Ezt a mai parlamenti vitában Lázár János is elismerte. Az Orbán-rezsim gazdaságpolitikája nem sikertörténet, hanem egy óriási kudarc.
Fogd a pénzt és fuss!
Ennek fő oka, hogy az Orbán-kormány egyetlen szempontnak rendelte alá az uniós támogatásokat: fogd a pénzt és fuss! Orbán célja az volt, hogy minél gyorsabban, minél több támogatást hívjunk le, illetve minél gyorsabban költsük el, jó nagy léptékben gigaberuházásokra, ha kell, ha nem. Erről szólt az elmúlt hat év.
Hogy ez hova vezetett? A budapesti Korrupció Kutató Intézet (CRCB) hatalmas mennyiségű adatot feldolgozó kutatásából kiolvasható, hogy a gyorsan, tervezés nélkül lezavart, sokszor kiemelt kormányzati projektként, versenyzés nélkül kezelt projektek perverz hatást gyakoroltak a magyar gazdaságra.
A közbeszerzések perverz hatásaként csökkent a verseny, egyre nőtt a túlárazás azaz a lopás kockázata, és épp az innováció, a kutatási-fejlesztési projektek . maradtak ki a rendszerből. Az Orbán-rendszer kapzsisága és korruptsága az uniós pénzek segítségével egy torz gazdasági rendszert hozott létre. Pont az ellenkezője történt annak, aminek a csatlakozást követően történnie kellett volna.
A kormány elherdálta a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságot természetes módon erősítse. A tartós stabilitást és fejlődést megalapozó innováció helyett a gyors és felelőtlen pénzelköltést és járadékvadászatot ösztönözte. Vannak olyan területek, ahol a beruházások kétszeres, sőt, háromszoros áron folytak!
Mohó politikusok és a könnyű pénz mámorában élő, a kormánypolitikusokhoz dörgölőző vállalkozók ideje volt az elmúlt hat év. Ha máról holnapra megszűnnének az uniós támogatások, akkor kiderülne, hogy pár autópályával megközelíthető kastélyon kívül Magyarországnak nem sok maradt. Orbán Viktor az unió pénze nélkül képtelen lenne egyben tartani a költségvetést és saját klientúráját is. Ezt a kormányt, az Orbán-vezette országot az uniós adófizetők cipelik a vállukon.
Lehetne ezt máshogy is. A mai pazarlást fel kellene számolni, hogy holnapra is maradjon forrás Magyarországnak, amiből fejlődhetünk és növekedhetünk. Ahhoz azonban, hogy az uniós pénzek hatásaiból holnapra is maradjon, egészen máshogy kellene gondolkodnunk.
Először is, a hosszú távú fejlesztéseket gondosan meg kell tervezni. Azokhoz a legjobb partnereket kell kiválasztani, méghozzá versenyben. Sietségre semmi ok nincs, hacsak nem az, hogy kiemeltnek nevezett titkosított projektekhez megint azok a járadékvadász luxuskuncsaftok jussanak hozzá, akik semmit nem tesznek le Magyarország asztalára.
Másodszor is: tanulás, képzés, kutatás, innováció – ez kell, hogy az uniós pénzek célja legyen.
Harmadszor, mindent az emberek szeme előtt kell intézni. Legyen nyilvános az összes létező pályázat és nyertes szerződés minden részlete! Azoknak, akik az ország jövőjét építik az Európai Unió pénzéből, nem kell titkolózniuk. Lássuk, hogy hasznosítják a magyar emberek jövője érdekében azt a pénzt, amelyet az osztrák és holland polgárok adójából kap Magyarország!
Tervezés, nyilvánosság, nyitottság, együttműködés – erre kell építeni az új Magyarország fejlesztés- és gazdaságpolitikáját. Ha nem így lesz, ha a politikai zsákmányszerzés folytatódik, akkor Magyarország végleg eljátszik egy történelmi lehetőséget.