Egy rendőrtiszt halála és a kormány tartozásai

2016. november 01. 11:20 - Szelényi Zsuzsanna

A bőnyi újnyilas rendőrgyilkosság súlyos felelősséget ró a magyar kormányra. Napról napra nyilvánvalóbb, hogy nemcsak a konkrét akció megtervezése során követtek el súlyos hibákat a rendőri vezetők, de az elmúlt években átszervezett nemzetbiztonsági szervek vezetőit összességében a kormányt is konkrét felelősság terheli egy rendőrtiszt haláláért.

Györkös István a kilencvenes évek eleje óta (tehát immár negyed százada) a magyar újnyilas mozgalom egyik legmeghatározóbb alakjaként a titkosszolgálatok számára jól ismert figura volt. De veszélyessége és az általa üzemeltetett kiképző-táborok rendszeresen témái voltak a média tudósításainak is. A magyar hatóságoknak és nemzetbiztonsági szolgálatoknak arról is tudniuk kellett, hogy a bőnyi rendőrgyilkos félkatonai szervezete által létrehozott weboldal, a hidfo.net 2012-ben a magyar nyelvű orosz propaganda legfontosabb hídfőállása lett. Tartalma professzionalizálódott, a menekültügyi válságban nyíltan közvetítette az orosz álláspontot, sőt a neve is megváltozott hidfo.ru névre. A hatóságoknak azt is tudniuk kellett, hogy Györkösék kapcsolatban álltal orosz diplomatákkal, közösen gyakorlatoztak is a bőnyi kiképző táborukban. Az is köztudott, hogy a rendőrgyilkos szervezete kapcsolatban áll az ugyancsak oroszbarát Thürmer-féle Munkáspárttal.

De vajon miért nem léptek fel Györkösék ellen a hatóságok már sokkal korábban? Ezek az információk a nyilvánosság számára is hozzáférhetők voltak. Érthetetlen, hogy miért kellett évtizedeket várni egy nyilvánvalóan veszélyes szerveződés felgöngyölítésére? Csak nem azért, mert azok feltűnően jó kapcsolatokat ápoltak a Putyin-rezsimmel? Elképzelhető, hogy ez az erős orosz kapcsolat biztosított valamiféle politikai védettséget Györkös Istvánnak és paramilitáris szervezetének az elmúlt évek során?

Egy rendőr halála rettenetes ár mindezért. Az a kérdés ma, hogy ez a tragikus eset végre lépésére kényszeríti-e a magyar hatóságokat? Vagy a magyar kormány keze meg van kötve? Ki viseli ezért a sötét ügyért a politikai felelősséget? Mi a helyzet a Magyarországon működő többi félkatonai náci szervezettel, a Betyársereggel, a gárdákkal és társaikkal? Látványos lépéseket várunk a magyar kormánytól, amellyel az emberek számára megnyugtató módon avatkozik be ezeknek a veszélyes szerveződéseknek a tevékenységébe!

az_mna.jpg

13 komment

Nem akarunk újra hősöket!

2016. november 01. 11:15 - Szelényi Zsuzsanna

Orbán rendszere nem tankokkal támad, hanem a demokrácia kijátszásával, a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásával, az emberi erkölcsök kikezdésével.

„A rádióba öt főnyi küldöttség megy be, hogy kérjék, olvassák be a Diákparlament követeléseinek rádióközlését.  A küldöttséget letartóztatják. … A tömeg nyugtalankodni kezd. Fegyver híján kövekkel ostromolja a rádió épületét. Erre az ÁVÓ sortüzet nyit a fegyvertelen tüntetőkre. A tüntetők soraiba tartozó katonaság kitör és megnyit egyes fegyverraktárakat, felfegyverzi a tüntetőket. Így kezdődött”

(Részlet nagymamám, Péterfia Karola ’56-os naplójából, Pécs, 1956. október 23.)

Nézem a tévében a kormány ’56-os kampányfilmjét: „Magyarországon szabadon lehet szeretni, élni, dolgozni… Köszönjük ’56 hőseinek!” – milyen megnyugtató, milyen felemelő.

Tudom, miről szól ez, mert bizony nekem is kapar a torkom, amikor újraolvasom nagymamám ’56-os naplóját. A mi családunkban szüleink elbeszéléseiből és nagymamám, Péterfia Karola ’56-os naplójából tudjuk, mi történt a forradalom idején. A napló azzal kezdődik, hogy a Pécsi Egyetem diákparlamentje 1956. október 22-én gyűlést tartott a 48-as téren, és azzal fejeződik be, hogy 1957. április 14-én nagymamám szívproblémákkal, idegösszeomlással kórházban, testvére és fia internálótáborban, lányai az egyetemi fegyelmi bizottság előtt.

A szabadság pár napos szele és a fojtogató elnyomás, ami mindezt követte, erős nyomot hagyott a családomon, és mindannyiunkat felfegyverzett, hogy felismerjük a szabadság korlátozásának legapróbb lépéseit is.

Hallgatom a kormány ’56-os kampányfilmjét: azt sugározza, hogy Magyarország mindenek felett szabad ország. Jól mutat a filmen a szabad magyar élet! Kár, hogy mindez fikció: kitalált történet. 

Nem tudhatják meg, hogy mi zajlik Magyarországon 

Eszembe jutnak a barátaim, akiknek nemrég egyik reggel telefonáltak, hogy nem kell bemenniük dolgozni, mert az újságjuk kiadását felfüggesztették. Eszembe jut egy másik barátom, akiknek kicsi kis bt-jét hónapokig vizsgálta a NAV, mivel jogi szakvéleményt nyújtott egy civil szervezetnek, amelyet a Norvég Civil Alap támogatott. Eszembe jut az az ismerősöm, akit úgy bocsátottak el az állásából, hogy váratlanul 62 évben maximálták a nyugdíjkorhatárt a bíróságoknál. Eszembe jut az unokatestvérem, akinek zárt ajtó mögé kell bújnia az iskolában a módszereivel, ami nem illeszkedik a hoffmanni iskolarendszer előírásaihoz, viszont alkalmas arra, hogy minden gyerekből kihozza a maximumot. Vagy a másik rokonom, aki eljött a minisztériumból, mert olyasmit kellett volna aláírnia, ami ellentétes volt a szakmai meggyőződésével. Eszembe jut egy barátom édesapja, akit arra kényszerítettek, hogy a helyi fideszes képviselő focicsapatának adja a TAO-ját, különben nem kap uniós vállalkozásfejlesztési hitelt egy új mezőgazdasági gép megvásárlásához, ily módon kényszerítve őt, hogy részt vállaljon a Fidesz-hatalom gusztustalan korrupciós játékában. Eszembe jut az unokaöcsém, akinek friss egyetemi diplomájával munkakeresés közben kötelező közmunkára kellett mennie, mert hat hónapon belül nem talált még állást. Eszembe jut a szomszédom, akinek egy törvény egymondatos átalakításával egy nap alatt tették tönkre az évek alatt felépített vállalkozását, és az is, akinek elvették a húsz évnyi nyugdíj-megtakarítását. És eszembe jutnak a családtagjaim az ország különböző városaiban, akik csak az állami tévét nézhetik, és így egyszerűen nem tudhatják meg, mi történik Magyarországon. 

az_1956_2.jpg

Nem, Magyarország nem szabad ország. Egy olyan családban, mint a mienk, ahol a múltat nem az állandóan újraírt történelemkönyvekből, hanem a saját felmenőink gondosan feljegyzett naplóiból tanuljuk, felismerjük, amikor a szabadság veszélyben van. Nagymamám ’56-os naplója leginkább a forradalmat követő fél évről szól, amikor az elnyomás visszatelepedett az emberekre, amikor a hetekig tartó soktízezres, katartikus tüntetések, folyamatos sztrájkok és utcai harcok után újra mindenki visszahúzódott a zárt ablakok mögé.

Amikor nem lehetett tudni, ki jelentett fel valakit, mert az egy tüntetés elején menetelt, levert egy vörös csillagot, őrizte a sztrájkot, kokárdát varrt vagy a falvakat járta, hogy tájékoztassa a falubelieket a történésekről. Amikor a hatalom úgy verte szét a nemzeti szolidaritást, hogy a sztrájkoló bányászokkal szemben extra engedményekkel kenyerezte le a falusi parasztokat. Amikor az általános iskolások zsebeit kutatták, hogy a szüleikre terhelő bizonyítékot találjanak. Amikor írókat és tanárokat kényszerítettek, hogy megtagadják elveiket és barátaikat. „Ismerem ezt ’44-ből, ismerem ezt ’48-ból” - írta a nagymamám, aki a forradalmat követő hónapokban bele is betegedett a sok emberi aljasságba, aminek nem csak értő elemzője, de áldozata is volt.

Nem kell szovjet csapatoknak jönni, hogy elfogyjon a szabadság

Ma már nem kell az ÁVÓ-nak, a karhatalomnak és szovjet katonáknak jönnie ahhoz, hogy észrevegyük, hogy fogy a szabadság levegője Magyarországon. Nem kell, hogy mindenki nyílt elnyomással szembesüljön, nem kell, hogy mindenkinek félnie kelljen a szomszéd spicliktől. Máshogy is történhetnek a dolgok.

Az elnyomás leplét ma Orbán Viktor rendszere ereszti ránk. Nem tankokkal támad, hanem a demokrácia kijátszásával, a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásával, az emberi erkölcsök kikezdésével. Nem kell neki idegen hadsereg, elég az Európai Uniótól lopott pénz, elég a demokratikus intézmények lefejezése és elég a megfélemlítés, amely a 21. században ugyanolyan kíméletlenül működik, mint 60, 90 vagy 150 évvel ezelőtt. A szabadság elvesztéséhez elég annyi, hogy nem mindenkire vonatkoznak a törvények, hogy ne működjön a jogállam. Ez ma pont elég ahhoz, hogy Orbán Viktor tönkretegye a rendszerváltás vívmányait, a szabadságot, Európát és a jólétet, amiért a felmenőink és a hőseink küzdöttek.

Nagymamám nem csupán a forradalom írnoka volt. Nyelvtanárként nagyapámmal együtt a Baranya Megyei Forradalmi Tanács tagjai voltak, akik az idegennyelvű rádiók tudósításai alapján tájékoztatták a forradalmi tanácsot a hazai és nemzetközi fejleményekről, fordították a tanács nyilatkozatait, hogy a világ megtudja, mi zajlik, és életüket kockáztatva „parlamenterként”, küldöttként szolgáltak, amikor a bevonuló szovjet csapatok helyi erőivel kellett tárgyalni.

Közben aggódtak az ellenállásban résztvevő egyetemista gyerekeikért, sorba álltak kenyérért, kötszert vittek a Mecsekben harcoló sebesülteknek, befogadták a barátaikat, akiknek szétlőtték a házát, kijárási tilalom idején gyógyszerért mentek, mert a szomszédjuk szívinfarktust kapott. Végül pedig álltak a pécsi fogház kerítése előtt és lesték a fiukat: „Azt hittem, meghasad a szívem, mikor ott láttam a fiókát a rácsok mögött”. A szüleim és a nagyszüleim szabadságszerető, okos és jó emberek voltak, akik „kiálltak az igazukért”, akik „egy jobb világért és a szabadságért küzdöttek” – ahogy a mai imázsfilm mondja.

Ma hál’ istennek nincs Magyarországon olyan elnyomás, mint ami a forradalom után telepedett az országra. Felmenőink, hőseink vívták ki ezt nekünk. Mégis, ma újra nap mint nap fogy a szabadság levegője Magyarországon, mint annyiszor a múlt században. Nézem a kormány ’56-os imázsfilmjét: „Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!” Nem, nem akarunk új hősöket! Nem akarjuk, hogy újra embereknek, fiataloknak kelljen magukat feláldozni a szabadságért! Nem hagyhatjuk, hogy hataloméhes és gerinctelen emberek újra elvegyék a szabadságunkat. Most kell lépnünk!

peterfiapatekkarola.jpg

2 komment

Nem lennék Kubatov lányainak helyében

2016. szeptember 17. 00:46 - Szelényi Zsuzsanna

Átment a Fideszen a női princípium. “A lányaimat remélem elveszik majd jóravaló fiatalemberek és eltartják őket” – magyarázta Kubatov Gábor Fidesz-alelnök minap egy oroszlányi fórumon.

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mi jár a felesége fejében, amikor a lányaik jövőjéről gondolkodnak.Tényleg az az egy dolog jut eszükben, hogy vajon akad majd egy “jóravaló fiatalember” aki elveszi feleségül őket? Az apjuk házából a férjek házába?

Vagy esetleg arra gondolnak, hogy a lányok tanuljanak hímzés mellett még valamit, s ha már tanultak, használják is a tudásukat, legyen klassz munkájuk, tartsák a kezükben az életüket, legyenek társai a párjuknak, boldogok is legyenek? Mert szerintem ezt gondolják a szülők, ha jót akarnak a gyerekeiknek.

Ha így van ez, akkor miért beszél hülyeségeket Kubatov Gábor a saját lányairól?

A Fidesz politikai üggyé tette a nők életét

Azért, mert ezt kell tennie. A Fidesz tavaly novemberben hirdette meg a tradícionális családmodellt, amikor Kövér László a női principium megélésének formájában kijelölte a nők szerepét a társadalomban. A nők szerepe azóta politikai üggyé vált.

A tradícionális családmodell illeszkedik a tekintélyelvű országvezetéshez, amelyben Orbán Viktor, apánk helyett apánk, intéz mindent: országügyeket, pénzügyeket, gondoskodik mindannyiunkról, és megmondja, hogy mi a nők és a férfiak dolga.

A nők többsége Magyarországon azonban nem erre vágyik. Sokkal inkább azt szeretnék, ha a rengeteg fizetetlen munkán, a gyermeknevelésen és a háztartási munkán, osztozna velük a párjuk, és így, a családi felelősségeket és örömeket megosztva minél kevesebb lelkiismeretfurdalással dolgozhatnának ők is, a saját maguk és a családjuk boldogulására.

Európai tapasztalatok szerint azokban az országokban, ahol a nők és a férfiak osztoznak a családi feladatokon, a gyerekek nevelésében pici kortól kezdve részt vesznek a férfiak is, azok ugyanazok az országok, ahol vannak női vezetők, és a nők elleni erőszak szintje is alacsonyabb. Ott mindenki boldogabb. A férfiak is! Sőt, nagyobb a gyermekvállalási kedv. Ugyanis ott születik több gyerek, ahol jó élni. 

Az állam ne szóljon bele

Ez az a világ, amit mi szeretnénk. Ahol a nők és a férfiak együtt határozzák meg a családot, ahol fiúkat és lányokat egyaránt bíztatunk arra, hogy a legtöbbet kihozzák magukból, mert kiegyensúlyozottabb nők és férfiak boldogabbak és igazságosabb családot és jobb országot tudnak csinálni. Erről szól a Több nő programunk is. Hogy elérjük, hogy mindenben társak vagyunk. Otthon, a munkahelyen, a cégek és az ország vezetésében. 

A kövéri-orbáni és kubatovi világban nincs nincs önálló akarat sem kiházasításra váró nőknek, sem férfiaknak. Ahol senkinek sem lehetnek saját választásai, mert Apa mindent megmond és mindent elintéz.

Száz éve túlléptünk már ezen.

 

2 komment

A NATO újraéledése

2016. július 08. 00:59 - Szelényi Zsuzsanna

Miért fontos nekünk a varsói NATO-csúcs?

nato_1.jpgA ma kezdődő varsói NATO-csúcstalálkozó több szempontból kifejezetten fontos nekünk, magyaroknak és egyúttal fordulópont is a NATO fejlődésében. A két évvel ezelőtti csúcs óta keletről és dél felől is súlyos biztonsági kihívásokkal szembesült az Észak Atlanti Szerződés Szervezete.

A kard, ha életlen

Európa biztonságának meggyengülését több tényező eredményezte. Egyfelől Oroszország ukrajnai konfliktusa jelent biztonsági fenyegetést, de aláássa az Unió egységét az elmúlt években felerősödött orosz eredetű dezinformációs és destabilizáló műveletek sora is. Másfelől az Európa déli határain felbukkanó menekült-hullám nyomás egy korábban ismeretlen helyzetbe hozta Európát. A közel-keleti és afrikai háborús konfliktusok hatásai és Oroszország tevékenysége a Közel-Keleten váratlan folyamatokat indított el, amelyekre nem készült fel a szövetség. A problémahalmazt csak fokozta a múlt heti Brexit; Európa politikai elbizonytalanodása ugyanis önmagában is biztonsági kockázatot jelent. Éppen az elbizonytalanodás az, amelyet Putyin Oroszországa akar. A varsói csúcstalálkozónak egyértelmű és határozott döntéseket kell hoznia annak érdekében, hogy ezekkel a kihívásokkal megbírkózzon és a szervezet visszaállítsa (valamikor jól működő) elrettentő erejét. 

Oroszország: a növekvő probléma

A NATO a rendszerváltás után alapvetően együttműködő politikát alakított ki Oroszországgal, de az újjáéledt orosz revizionista politia új helyzetet teremtett. A konfliktus élezése Oroszországgal nyilvánvalóan nem lehet cél, ugyanakkor az orosz katonai erő elrettentése kulcsfeladat, leginkább ott, ahol Oroszország fizikai közelsége a legjelentősebb veszélyt jelenti: a Baltikumban, Lengyelországban és Romániában. A mai NATO-csúcs egyik legjelentősebb eredménye az, hogy a NATO többezer főnyi többnemzetiségű harcoló csapatot vezényel ezekbe az országokba, és hadgyakorlat-sorozat is kezdődik. Ennek fontos eleme, hogy Magyarország a visegrádi országokkal közösen szervezett haderőt küld a térségbe.

Lépnie kell a NATO-nak az orosz dezinformációs propaganda megállítása érdekében is. Az elmúlt évek során Európa-szerte elszaporodtak a beazonosíthatatlan eredetű internetes portálok, a sok ezres trollcsapatok, amelyek a menekültválsággal kapcsolatban vagy az Egyesült Államokról az orosz propagandát harsogják. Az elmált évben csak Magyarországon többszáz ilyen internetes pontot azonosított be az Átlátszó tényfeltáró újság.

Az Oroszországgal szembeni felkészülés része, hogy a NATO a semleges Svédországgal és Finnországgal is szerződést kötött. Az északi országok kulcsszerepet játszanak a Baltikum védelmében, ezért Varsóban is megjelennek a tárgyalóasztal körül.

nato_3.jpg

Kiber fenyegetések a nyugat ellen

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan egyre nő egy lehetséges kibertámadás kockázata. Ukrajnát tavaly már érte kibertámadás, melynek eredményeképpen sokszázezer ember hosszú ideig áram nélkül maradt. A stratégiai intézmények elleni kibertámadás háborús támadásként értelmez a NATO, mert egy ilyen támadásnak teljesen kiszámíthatatlan hatásai is lehetnek, amelyek emberéleteket követelhetnek. A kibertámadás ellen mindenekelőtt technológiai kapacitásfejlesztéssel kell védekeznie a NATO-nak. Kibertámadás terrorcselekményként is számba jöhet, de egyre több országnak, például Kínának vagy Észak-Koreának is lehetnek precíziós, kifinomult a külvilág által nem ismert technológiái.

Migráció: mindenkinek részt kell vennie

A déli menekültáradat Európa határvidékein a Földközi tengeren keresztül mindenekelőtt Görögországot és Olaszországot sújtja, de az Unióba beáramló menekült tömegek ellenárzés nélkül a célországok számára is kockázatot jelentenek. A határőrizet megerősítése érdekében a görög és török partok között 2016 áprilisa óta cirkálnak NATO hadihajói, amelyek az embercsempészek hálózatainak kiiktatása révén jelentős mértékben hozzájárultak, hogy a Törökország felől érkező menekültnyomás hatalmas mértékben csökkent. A Földközi tenger ellenőrzése közös európai biztonsági érdek. A keleti határok megerősítéséhez hasonlóan a Földközi tenger védelmében is minden NATO-tagországnak részt kell vennie, csak így várható ugyanis, hogy a déli országok is segítsenek, amikor esetleg a visegrádi országokat éri valami biztonsági kihívás. A kölcsönösség a NATO működésének legfontosabb alapelve.

A határvédelem azonban önmagában nem oldja meg ezt a súlyos válságot. A tavalyi évben nagyon is világossá válhatott számunkra, hogy a világ tőlünk távoli konfliktusai, például az afgán háború vagy a teljesen megoldatlan líbiai helyzet tömeges menekültnyomás alá helyezi Európát. Az európai menekültkrízis megoldásáért nagyon sokat tehet a NATO, amikor azon dolgozik, hogy stabil kormányzáshoz és önfenntartó hadsereghez segítse hozzá Afganisztánt vagy éppen Líbiát.

nato_2.jpg

Együtt sírunk, együtt nevetünk 

A védelmi potenciál fejlesztése természetesen nem megy anélkül, hogy a NATO tagok jelentősen ne emelnék a védelmi költségvetésüket. Magyarország ma mélyen a vállalt szint alatt költ honvédelmi célokra: a GDP 2%-os aránya helyett csak 0,76%-ot. A magyar kormány tervei szerint ez mostantól évenként növekedni fog, de még hosszú ideig nem fogja elérni a vállalásainkat.

A NATO megújulásában Magyarország minden tekintetben érdekelt. A magyar haderő és technológia a NATO keretei közötti együttműködésre van optimalizálva. A magyar haderő rendkívül kicsi, párezer fős hadseregünk régóta képtelen volna egyedül megvédeni Magyarországot. Az országunk biztonsága a NATO kezében van, amikor az képes az elrettentésre és akkor valódi akadályt is képez.

Akár a keleti veszélyeztettség okán, akár a délről jövő kockázatok miatt Magyarország érintett a NATO keleti megerősítésében. A NATO Varsóban esedékes fontos döntései a mi biztonságunkat is erősíteni fogják. Feltéve, ha a magyar kormány mindenben kooperál. Hiszen a NATO a külcsönösség elvén működik. Nem lehet válogatni, hogy miben szeretnénk részt venni vagy miben nem. Csak ekkor várhatjuk, hogy a NATO is a védelmünkre kel majd, ha erre lesz szükségünk. Az európai történelem arra tanít bennünket, hogy törekedjünk a békére, és tartsuk szárazon a puskaport.

nato_4.jpg

27 komment

Európa elrablása?

2016. július 01. 17:21 - Szelényi Zsuzsanna

Szétesés vagy egység: ez a kérdés a Brexit után

Margaret MacMillan oxfordi történész, az első világháború kutatója pár hónapja azt mondta egy konferencián, hogy Európa ma a szakadék szélén áll. Emlékeztetett arra, hogy 1914 tavaszán, fűtött teremben elegáns ruhában lehetett Mozartot hallgatni, és buzgó üzletemberek utaztak az Orient expresszen is, keresztülszelve a kontinenst. A nyugalom azonban csak látszat volt.

blog12.jpg

Ugyanebben az évben Ferenc József osztrák császár és magyar király kiáltványában úgy fogalmazott, hogy „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam.” A tragikus következmények ismertek. Most vajon minden megfontolt-e, és meggondolt-e Nagy Britannia, mielőtt a kilépésről döntött? A döntés ugyanis – a spekulációk ellenére – visszavonhatatlan. Mihez kezdünk most mi, akik (remélhetően) maradunk az Európai Unióban?

Egy realista utópia

A kontinens 1914-ben a technológia, a gazdaság, a filozófia és a művészetek addig sosem látott fejlődési pályáján állt, és senki sem gondolta volna, hogy pár hét múlva lángba borul és évtizedekre pokollá válik. Sötét gondolatok ezek ma, és valóban, nem kell rettegnünk. De jobb, ha még időben tanulunk a saját történelmünkből. A világháborúkat alapvetően az európai országok közötti hatalmas fejlődésbeli különbségek és egyenlőtlenségek motiválták. Az Európai Unió pedig azért jött létre, mert Európa vezetői harminc évnyi világégés után megértették ezt, és olyan intézményt hoztak létre, amely képes lehet a hatalmas különbségek csökkentésére.  Amennyire utópisztikus, annyira realista projekt volt az Európai Unió a kezdetektől fogva.

Nagy-Britannia választása megrázta Európát. Az ország a csütörtöki népszavazás óta komoly társadalmi, politikai és gazdasági válságban van.  A népszavazás mély megosztottságokat tett láthatóvá Nagy Britanniában. Egyelőre nincs politikai erő, amely tudná, hogy mit kell most tenni, ezért az ország hajója kormányos nélkül sodródik a politika vizein. Ez azonban előbb-utóbb meg fog oldódni. Az új brit politikai vezetésnek most össze kell tartania az országot, és meg kell válaszolnia azt a kérdést is, hogy milyen kapcsolatot szeretnének majd az Európai Unióval, amelynek a terheit az ország nagyobbik fele már nem akarja vállalni. Úgy látják, Dél- és Kelet-Európa terhei nélkülünk jobban és nagyobb biztonságban élnek majd. Ez volt ugyanis a kilépéspártiak alapvető megfontolása, és nem a múlt évi menekültválság a magyar kormány sulykolja.

Egyben tartani Európát

Mit tegyen most az Európai Unió? Az EU vezetőinek ebben a helyzetben az a dolga, hogy egybetartsák a kontinenst. Ez azonban nem egyszerű feladat. Európa országai tele vannak elégedetlenekkel. A nyugati területeken sokan úgy gondolkodnak, mint a kilépéspárti britek: megtettük már amit lehetett, most mindenki álljon a saját lábára.

1456234290-31_1.jpg

Franciaországban, Hollandiában, Dániában a szélsőséges jobboldali pártok máris kilépésről szóló népszavazást követelnek. Kelet-Európában pedig a fejlődéssel elégedetlenek vagy éppen a nagyobb hatalmat akarók követelik a kilépést. Az unió vezetői, beleértve a magyar kormányfőt, rövidesen tárgyalásokat kezdenek majd a britekkel. Kulcskérdés, hogy sikerül-e egységes stratégiát kialakítani. A tagországok vezetői ugyanis sokféle belső politikai nyomásnak és különböző ambícióknak vannak kitéve, amely alááshatja a közös stratégia kialakítását.

Vannak, akik büntetnék a briteket, mások mielőbb visszaállítanák a szoros köteléket. Az euró válság, illetve  a biztonsági- és menekültválságban kifeszített nemzeti érdekek mellett ma mindennél nehezebb konszenzust kialakítani. Vajon az előző évek konfliktusmegoldási válságai után képesek lesznek-e a tagországok egy az eddigieknél még súlyosabb válságot egységesen kezelni? Vagy mindenki úgy viselkedik majd, ahogy a magyar miniszterelnök tegnap javasolta, hogy a káoszban kikaparja magának a gesztenyét? Ebben rejlik ma az Európai Unió minden nehézsége és válsága.

Új vízió Európának

A harmadik kulcsfeladat, hogy most, a válság terhe alatt az Unió nekiálljon egy új vízió kialakításának.  Az Unió jövőjéről azonban sokféle koncepció van. Marine le Pen és Geert Wilders vagy a Jobbik egyszerűen felrobbantanák az Uniót. Orbán Viktor és mások több hatalmat akarnak maguknak, politikai nyelven több szuverenitást követelnek. És vannak, akik le akarnak válni a túl nagyra nőtt Unióról, és ésszerűbb keretek mentén szorosabbra akarják fogni az együttműködést. 

Mindez azért aggasztó, mert a valódi kihívások, amelyek az európai társadalmat feszítik, éppenséggel két alapvető elmozdulást követelnének. Egyfelől a külső biztonsági kihívások, mint például Oroszország növekvő befolyása, a közel-keleti háborúk vagy a migrációs nyomás, azt igénylik, hogy nagyobb harmónia legyen a külpolitikában, a honvédelemben, a menekült és migrációs politikában és az energiapolitikában. Másfelől arra van szükség, hogy a globális gazdaságban versenyképesebbé váljanak az európai országok. Csak a liberálisabb gazdaságpolitika és több kereskedés tudja növekedési pályára állítani Európát.  Ehhez az is kell, hogy az európai országok fejlesszék a közoktatást, a szakképzést, a vállalkozói kultúrát és az innovációt. Ezek ma mind a tagországok saját feladatai körébe tartoznak, de lehet szorosabbá és gyümölcsözőbbé tenni őket, ha van rá politikai akarat.

Putyin nyert, mi veszítettünk

A britek távozásával Európa sokkal gyengébb lesz. Elvész a leghatározottabb liberális gazdasági képviselet, a verseny és szabad kereskedelem legfontosabb hangja. Az is gyengít bennünket, hogy a legnagyobb haderővel rendelkező uniós ország távozott. Az új globális biztonsági és külpolitikai stratégia, amelyet épp most tervezett elfogadni az Európai Tanács, jó eséllyel, nem fog megvalósulni. A vérveszteség számunkra hatalmas. És Vlagyimir Putyin is hangosan röhög a markába.

Amikor mi magyarok, tizenkét évvel ezelőtt az Európai Unió fedélzetére szálltunk, úgy gondoltuk, hogy tudjuk hová szeretnénk eljutni, és mi vár ott bennünket. Legrosszabb álmainkban sem gondoltuk, hogy bő egy évtizeddel később milyen válságos helyzetbe kerül a közös európai projekt. Ma még nem tudjuk, hogy ez a tekintélyes európai hajó csak viharba került vagy léket is kapott. Az, hogy ne süllyedjen el, történelmi felelőssége az Uniónak, és Magyarországnak is.

Magyarországnak Európa kell!

A délszláv háború, a 2001-es amerikai terrortámadás-sorozat, vagy a 2008-as gazdasági világválság számunkra is közvetlen következményekkel járt. A brit népszavazás eredménye ehhez hasonlóan fordulópont Magyarország számára. Ebben a kaotikus pillanatban könnyen rossz helyre sodródhatunk. A magyar kormány őszre tervezett népszavazása az Európai Unió szétforgácsolásához és Magyarország kiszorulásához járul hozzá.

20150714115351_eu_magyarorszag_europai_unio_flickr_642x369_cover.jpg

Mégis mit kellene tennünk?  Történelmi tapasztalataink és a józan ész arra buzdít minket, hogy minél szorosabb kötelékben legyünk az Európai Unióval. Magyarország biztonsága és jóléte Európában van, az uniós csatlakozással évszázados álom teljesült be.  Az hogy az Unió nem elég jó és nem elég hatékony, arra kell, hogy buzdítson bennünket, hogy megerősítsük. Nincs magyar gazdasági fejlődés szoros gazdasági integráció nélkül. Sokkal többet kell befektetni a jövőorientált oktatásba és innovációba. Bővíteni kell az egységes piac mechanizmusait. Nem bezárkózásra, hanem még több nyitottságra van szükség.

Az Európai Unió a történelem egyik legambiciózusabb projektje, amely közel hetven éve békét és fellendülést hozott európaiak százmillióinak. Nincs ez másképp ma sem. Az országokon belüli és országok közötti különbségek növekedése az, ami szétfeszítheti ma az Uniót.  Európa megújítását úgy kell elérni, hogy ezek a különbségek csökkenjenek. Ha ehhez nem lesz elég nyitottság a fejlettebb országokban, az Magyarország számára végzetes lenne.  Az pedig még inkább, ha a magyar kormány az Unió szétesésére játszana. Ezért ma az utópisztikusnak tűnő, mégis nagyon is realista Európai Unió megőrzése és megerősítése a feladatunk.

1 komment
süti beállítások módosítása