Kevesebben szeretik ma Magyarországon az Európai Uniót, mint az elmúlt évtizedben - áll a Tárki napokban nyilvánosságot látott felmérésében. Bár az intézet utóbb korrigálta adatait, az a trend, hogy a magyarok egyre nagyobb része (most 39%) nem igazán tudja, hogy mit gondoljon az Európai Unióról szemben a 32 %-nyi támogatóval és 22%-nyi elutasítóval, mégiscsak érdekes kérdés. Szomorú ezzel szembesülni, különösen, ha az ember a nyári vakációját a szomszédos országokban tölti, és azt látja, hogy Szlovákiában, Romániában és Horvátországban, a legkisebb falvakban is százszámra lobognak az európai zászlók az utcákon. Pedig mi is örülhetnénk az Uniós tagságnak. 2004 óta mi magyarok is rengeteg, nagyon is kézzelfogható hasznot húztunk az Európai Uniós tagságból.
Kell, vagy nem kell nekünk az Unió?
Magyar cserediákok és kutatók ezrei, munkavállalók százezrei, turisták milliói élvezhetik a szabad utazás, és letelepedés előnyeit, vállalkozók és gazdák tízezrei élvezik a fejlesztési támogatásokat, mindannyian örülünk az új utaknak, óvodáknak, rendelőintézeteknek. Megnyugtató, hogy a nemzetközi konfliktusokról szövetségeseinkkel együtt gondolkodhatunk, hogy közösen küzdhetünk a nemzetközi bűnözés és terrorizmus ellen. Biztonságot adnak az Unió jogi és pénzügyi keretei, ha akarunk, az euro övezet tagjai lehetünk. Európában kis országként sosem látott biztonságot, szabadságot és döntési jogokat élvezzük, részt vehetünk a földrész jövőjének megformálásában. Európa a kulturális otthonunk, biztonságot ad és a jólét esélyét hordozza.
Igaz, hogy az elmúlt tíz évben nem elég jól sáfárkodtunk az Unió adta lehetőségekkel és forrásokkal. Nagy társadalmi egyenlőtlenségeket nem sikerült látványosan csökkenteni és túl sok pénz folyt el kézen-közön a forrásokból. Túl sokan vannak, akik nem érezték közvetlenül a bőrükön az Európai Uniós tagság jótéteményeit. 2010 óta azonban jelentősen romlott a helyzet. Először is az Orbán kormány lényegében titkosította az európai források elosztásának mechanizmusát és szétverte az európai pénzelosztás eddigi intézményrendszerét. Nincs ember, aki tudná hová folynak a fejlesztési források. Csupán a fideszes önkormányzatok presztízsberuházásai adhatnak némi támpontot, hiszen egyéb beruházás ma nem zajlik Magyarországon. Az Uniónak a munkahelyteremtésre, egészségfejlesztésre, oktatásra szánt pénzeinek nyomát sem látjuk. Az Orbán kormány a milliónyi euró ellenére egy szál valódi munkahelyet sem tudott teremteni az elmúlt három évben. Ez az egyik legkiábrándítóbb következménye az orbáni gazdaságpolitikának. Nem véletlen, hogy a lecsúszóban lévők és a szegényebbek azok, akik leginkább elutasítók az Unióval szemben.
Nem igazán tudjuk persze, mit jelent pontosan a Tárki felmérése. A ‚Jó-e nekünk az Európai Unió?‘ kérdés nem kínál kellő alaposságot ahhoz, hogy megtudjuk, valójában mit gondolnak az emberek. Vajon, ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy ‚Akarja-e hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból? vagy ‚Támogatja-e, hogy Magyarország keleti szomszédjaival lépjen szövetségre? akkor is ilyen jelentős számban volnának-e az euroszkeptikusok? Biztos vagyok benne, hogy nem. A Tárki kérdése mindenekelőtt a közhangulat változását méri, az pedig csak részben szól az Európai Unióról.
Mitől csökkent az EU iránti bizalom?
Orbán Viktor rengeteget tett az elmúlt években, hogy elbizonytalanítsa a magyarokat az Unióval kapcsolatban. Tavaly a Magyarországi Európa Társasággal egy kutatást végeztünk a magyar politikusok és pártok Európai Unióhoz való viszonyáról, és nekem adatott az a szerencse, hogy a Fidesz politikusok és a miniszterelnök megnyilvánulásait tanulmányozzam. Kutatásunkból világosan kiderült, hogy bár a külügyminiszter az Uniót a nemzetközi és a magyar válság megoldásának tekintette, Orbán Viktor az euroszkeptikusok vezérszónokaként új irány meghonosításán fáradozott. „Mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk, és az Uniót olyan helynek látjuk, ahol, ha okosan tesszük a dolgunkat, Magyarország megtalálja a számítását. Az Európai Unió inkább a probléma forrása.“ Világossá vált, hogy a miniszterelnök számára Európa megszűnt értékorientációként és igazodási pontként működni, legfeljebb történelmi szükségszerűségként értelmezhető, amely fájdalmasan korlátozza az ország, és főképp az ő személyes cselekvési terét. Orbán Viktor ténykedése elfogadhatóvá tette a gondolatot, miszerint a magyar és az európai identitás nem összeegyeztethető. A miniszterelnök eddigi hároméves országlása során tevőlegesen dolgozott azon, hogy a magyarokat eltávolítsa az Uniótól és a saját harmadikutas, tekintélyelvű világát helyezze a jövő célrendszerébe.
Az Unió népszerűségének csökkenése azonban más okokkal is magyarázható. Ha az Tárki/Eurobarométer adatait nemzetközi összehasonlításban is megnézzük, kiderül, hogy a polgárok Unióról alkotott véleménye mindenütt együtt mozog saját országuk állapotáról alkotott véleményükkel. Ezt pedig mindenekelőtt a gazdasági kilátások motiválják. A Tárki ábráján is jól látszik, hogy a támogatás csökkenése 2008-ban, a gazdasági válság kirobbanásakor is átesett egy zuhanáson, amelyet a gazdasági helyzet súlyos megingása idézett elő. Akkor, a Bajnai kormány válságmenedzselésének eredményeként 2010-re az Unió népszerűsége visszaállt korábbi szintre. A 2010 óta bekövetkezett erőteljes zuhanás az Orbán kormány zavaros és bizalomhiányt teremtő gazdaságpolitikájának is köszönhető. Mivel az orbáni gazdaságpolitikának semmiféle érdemi kimenete nem várható, az emberek nem bíznak abban, hogy az sikerre vihető, Unió népszerűségének emelkedésére sincs sok esély.
Az Eurobarométer nemzetközi adataiból kiolvasható egy harmadik összefüggés is, miszerint ahol az emberek boldogabbak, jobban érzik magukat a bőrükben, és pozitívabban látják a jövőjüket, ott az Unió is népszerűbb, függetlenül attól, hogy az emberek minek tulajdonítják az elégedettségüket. Magyarország Orbán Viktor hatalomra kerülése óta boldogság tekintetében is jelentőset zuhant. A miniszterelnöknek ez a hozzájárulása a magyarok amúgy sem rózsás közérzetének látványos csökkenéséhez szintén oda vezetett, hogy az Unió iránt csökkent a bizalom.
Amiért a közhangulat romlása mégis aggasztó, az az, hogy az Unió fejlődéséhez szükséges, a szorosabb integráció irányába elmozduló szervezeti reformok nem valósíthatók meg egy kétkedő európai polgárság mellett.
Nem csupán a masszív Európa-ellenes kampány, hanem a katasztrofális gazdaságpolitika és az Orbán kormány nyomulását kísérő reménytelenség és kedvetlenség is hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió népszerűsége visszaesett Magyarországon. A trendek azonban vissza is fordíthatók, ha az Orbáni hármas: az Európa-ellenes kampány, a kártékony gazdaságpolitika és a kiúttalanság megállítható.
