A szembenézés az önbecsülésünkről szól

2014. április 26. 19:42 - Szelényi Zsuzsanna

 

Beszéd 2014. március 19-én a német megszállás 70. Évfordulója alkalmából

 

DSC_9871[1].JPG

 

 

1944. március 19. olyan nap volt, amely magyarok százezrei számára hozta el a közvetlen életveszélyt. A nácibarát magyar kormány kötelezővé tette a sárga csillag viselését a zsidóknak minősített magyarok számára. Pár hét leforgása alatt magyarok százezreit fosztották meg minden vagyonuktól és állampolgári jogaiktól.

A magyar hatóságok a német megszállás első hónapjaiban 430 ezer ember elhurcolását szervezték meg az ország egész területéről, a német haláltáborokba.

 

Kedves Emlékezők!


A holokauszt, Magyarország tragédiája. Mindannyiunk története. 
A magyar állam közreműködése a zsidó állampolgárok meggyilkolásában hozzájárult ahhoz, hogy számos történelmi magyar városban kisebbségbe kerültek a magyarok. Elvesztette magyar többségét Nagyvárad, Kassa, Kolozsvár és Szatmárnémeti. Elvesztette polgáriságát Szeged és városi jellegét Balassagyarmat. A szó szoros és átvitt értelmében is a magyarság lett szegényebb. Ezzel a történelmi tapasztalattal együtt kell élnünk.

 

Kedves Barátaim!


A világháború utáni nemzetközi jog lehetővé tette, hogy az emberi élet védelme törvényben legyen rögzítve. 
Papírforma szerint ma Európában már nem történhet újra népirtás. De Bosznia 20 évvel ezelőtt megtanította nekünk, hogy a papír nem elég. Ha nem vigyázunk, igenis bármikor újra megtörténhet!


A holokauszttal való szembenézés és a hiteles emlékezés lehetővé teszi, hogy soha senki ne moshassa tisztára a nácik embertelenségét, és mindazokét, akik ebben segítették őket. Hogy minden generáció megtanulja, hogy az emberi élet méltósága mindenek felett álló érték.


A szembenézés terén Magyarország nehéz helyzetben van. Mert egyszerre két totális diktatúra örökségével kell szembenéznünk. 
A döntéshozók, politikusok felelőssége, hogy ezt a kötelességünket teljesítsük.

De a mai kormány gyáván elmenekül a feladat elől. Évek óta azon fáradozik, hogy Magyarország történelmét irigység és sérelmek talaján újrakreálja. Történelem és népítélet által kiköpött politikusokat és írókat rehabilitál.Pedig a történelem csalárd újraírása nem old meg semmit.


Nem igaz, hogy ’alávalóbb’ lesz egy nemzet attól, ha felelősséget vállal a múlt bűneiért. Pont fordítva van.

Naggyá tette Amerikát, hogy a huszadik század közepén elismerte felmenőinek felelősségét az amerikai őslakók kiirtásáért és a feketék rabszolgatartásért. Azokat a politikusokat, akik ebben élen jártak, ma a legnagyobbak között tartják számon. A náci múlttal való szembenézés a németek önismeretét és erkölcsi tartását is megerősítette. Ők már túl vannak az önfelmentő történeteken, az önáltatás korán.


Nemzeti tragédiáinkkal, vészterhes múltunkkal nem vagyunk egyedül. Minden népnek vannak tragédiái és bűnei. Képesnek kell lennünk emléket állítani mindazoknak, akik hiányától megremegett Magyarország.

 

 

DSC_9860.JPG

 

 

Kedves Barátaim!

A mi kormányunk most, amikor a német megszállás és a holokauszt 70. évfordulója alkalmat kínálna a tisztázó szembenézésre, hamis múltat épít. A német megszállás emlékművével világbotrányt okozva sunnyogja el a magyar történelem egyik sorstragédiáját. De méginkább egy lehetőséget szalaszt el. Lehetőséget arra, hogy elutasítsuk a kirekesztést és újra hitet tegyük a magyar állampolgárok egyenlősége mellett.


Az orbáni emlékmű, amely a német sas ártatlan áldozatainak tüntetné fel a gyilkost ugyanúgy, mint az áldozatot, azt üzeni nekünk, nincs mivel szembenéznünk. Hogy nincs felelősségünk abban, ami történt és nincs beleszólásunk a történelem alakulásába. 
De ez nem igaz. Nem igaz ma sem, ahogy nem volt igaz 1944-ben sem.


Kutas Péter a saját bőrén tapasztalhatta meg a szabad választás súlyát. Ezt írta: „
Zsidót bárki kirabolhatott, az nem számított bűnnek. Zsidót bárhol megverhettek, azt nem büntette senki, és később bárki megölhette őket, az még hazafias cselekedetnek is számított. ...De nem csak gazemberek voltak, voltak hősök is, akik saját életük kockáztatásával segítettek a gettóba zsúfolt ismerősökön, rokonokon, barátokon. A magyar katonák között is többen voltak, akik segítettek. Leveleket vittek és hoztak, élelmiszert csempésztek be a gettóba. Az élelem az életet jelentette.”


A sokezer ember, aki ételt adott, bújtatott vagy csak egy jó szót szólt, tudta, hogy mindig van szabad választásunk. Hogy csak rajtunk múlik: a gyűlölet kultúráját választjuk-e, vagy élünk a szabadságunkkal, és emberek maradunk. 
Nem igaz, hogy a magyar állam áldozat volt a holokausztban, mert a magyar állam bűnrészes volt benne. De nem igaz, hogy a magyar nemzet kollektív bűnöse a holokausztnak, mert a magyar nemzet áldozata és hőse is volt annak.


Ez a kettőség az, amelyet be kell vallanunk. Amelyet cipelnünk kell és amelynek tanulságait meg kell tanítanunk a gyermekeinknek. Ha erre nem vagyunk képesek legalább most, a 70. évforduló kapcsán, akkor semmire sem voltunk képesek. Akkor semmit sem tettünk.

 

Kedves Barátaim!


A szabad választás, mint régen, ma is az önbecsülésünkről szól. 
Szavazzunk hát április 6-án! Szavazzunk mindannyian a kormányváltó szövetségre!


Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

 

DSC_9903[2].JPG

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szelenyizsuzsanna.blog.hu/api/trackback/id/tr346089890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.