Két hónappal ezelőtt ismerkedtem meg Erikával, a bátor nővel, akinek az erőszak-ügye hónapok óta a teljes magyar nyilvánosság előtt zajlik. Erika a szerencsének, illetve odafigyelő munkatársainak köszönheti az életét, amelyet egy brutális szexuális erőszak kis híján kioltott. A vádlott B. Krisztián, volt kórházigazgató büntetőügye, az úgynevezett lúgos orvos pere, holnap folytatódik. Az ügyészség és a sértett ügyvédje másodfokon súlyosbítani szeretné az ítéletet, ugyanis mára számos bizonyíték állt elő, amely arra utal, hogy Dr. B. Krisztián nem csupán megcsonkította volt szeretőjét, de azzal is tisztában volt, hogy az belehalhat a sérülésébe. A férfit első fokon mindössze négy év börtönbüntetésre ítélték és öt évre eltiltották orvosi hivatásától.
Dr. B Krisztián ügye alapeset a nők elleni erőszak ügyekben, ugyanis azt a tévhitet cáfolja, hogy a nők illetve a családon belüli erőszak a képzettséggel illetve a társadalmi státusszal csökken. A helyzet azonban az, hogy a nők elleni erőszak nem státuszfüggő. A méltóságában sértett orvosigazgató, miközben nappal gyógyító tevékenységet végez, esténként, heteken keresztül sunyi bűntettet tervez arról, hogyan kábítja el és csonkítja meg volt szeretőjét, álarcban, felismerhetetlenül. Könnyen lehet, hogy feleségét és a gyerekeit is bántalmazta.
A nők elleni erőszak természetrajzához hozzátartozik, hogy a bántalmazó férfiak nem születnek bántalmazónak. Éppen csak azt nem bírják elviselni, ha a hozzájuk tartozó nő véleményt formál, akarata van, önálló. A dolog sosem bántalmazással kezdődik. Először csak hülyézés, a megalázás megy mások előtt. Aztán az, hogy a férfi korlátozza a nőt a pénzkezelésben, az otthontól töltött idő eltöltésében. Később kiabálás, megalázás a gyerekek előtt – szóbeli erőszak. Lealacsonyítás és fenyegetés. A fizikai bántalmazás szinte mindig csak évek múltán következik. Addig pedig csak növekszik a mindennapos megaláztatás, a titok, a félelem. A nők elleni erőszak a lappangó félelemre épít, mert valójában a hatalomról szól. Ha félsz tőlem, akkor hatalmam van feletted. Ha félsz, akkor végleg elszáll az önbizalmad maradéka is.
A nők elleni erőszak nemcsak nőkről és a férfiakról szól, hanem mint minden erőszak, végső soron a hatalom gyakorlásáról. Nem a státusszal függ össze, hanem az önbizalommal, az önértékeléssel. Azzal, hogy képesek vagyunk-e partnerként tekinteni egymásra, férfiak a nőkre, a politikai hatalmat gyakorlók az emberekre.
Mindez nagyon is a mai Magyarországról szól. Sokan vannak, akik a lappangó félelem országában úgy csinálnak, mintha minden rendben lenne, miközben újabb és újabb megaláztatásokat hoznak létre, mások meg tűrnek el. Minden hatalom gyakorlása erről szól: félsz tőlem, tehát azt csinálhatok veled, amit akarok. Ha nem félsz, akkor álcázva és annál erőszakosabban lépek fel ellened. Pont, mint a lúgos orvos, aki azt hitte, orvosként, férfiként bármit megengedhet magának.
A lappangó félelem kegyetlenebb, mint a nyílt erőszak, mert kimeríti a lelket és felőrli a cselekvés képességét. Ezért kell küzdenünk ellene. A nők elleni és családon belüli erőszak ellen a négy fal között és az ország házában is.
