Kedves diákok, kedves szülők, kedves tanárok!

Tovatűnik a nyár, kicsit hűvösebbek a reggelek, és a nyaralás emlékeinek helyét lassan a csengő élénk hangja és a tanórák izgalma foglalja el.

Mielőtt beszippantana minket az ősz, egy kis utazásra invitálom a hallgatóságot. No nem nyári utazásra, hanem egy olyan világba, ahol az iskola pont olyan, mint amilyennek megálmodjuk.

Mert van egy álmunk. Van egy álmunk egy olyan iskoláról, amely a gyerekekért van. Amelyben a tanárok azért dolgoznak, hogy minden egyes diák a lehető legtöbbet tudja megmutatni magából. Álmaink iskolájából gondolkodó és életrevaló fiatalok lépnek ki a felnőtt életbe. Álmaink iskolája megtanítja tanulni gyermekeinket, és ráébreszti őket, hogy ma a tudás a legfontosabb. A tudás büszkeség. A tudás munka, a tudás öröm. A tudás maga az élet!

Az álmunk az, hogy a felnövő generáció boldog legyen. Az Együtt iskolája, a mi iskolánk legfőbb feladata az, hogy támogassa a gyermeket a tudás megszerzésében és a boldogsága keresésében.

Kedves Hallgatóság!

Sajnos ma nagyon távol vagyunk álmaink iskolájától.

Az Orbán-kormány emberkísérletének eredményeképpen Európában példátlan rendszert hozott létre. Ez a rendszer idejétmúlt, amely a kádári diktatúrát idézi. Másrészt viszont ijesztő, orwelli jövőt vetít előre.

Az orbáni iskola a tanárokat és a tanulókat is fegyelmezéssel próbálja engedelmes alattvalókká nevelni. Rendőröket állít az iskolákba, állami ellenőrzésű kamarákba kényszeríti a pedagógusokat. A burjánzó iskolai bürokrácia, az állami lopások, és a büntetés-fegyelmezés hálózatában épp a gyerekek vesznek el. Ma nem az iskola van a gyerekekért, hanem a gyerekek az iskoláét, az államért.

Orbán és Balog iskolája katonai tábor, a megálmodott illiberális demokrácia bölcsője. Amikor Balog a hagyományok tiszteletéről beszél, a legrosszabb hagyományokhoz próbál visszanyúlni.

Az Orbán-rezsim fél a tudástól. Tudja, hogy aki kérdez, azokkal nem lehet bármit megtenni. Mi azonban hiszünk a tudás erejében. A tudás biztonságot teremt az élet versenyében. A tudás jobb és méltóbb életet biztosít. Ez jó a gyerekeknek és és ez jó Magyarországnak is.

Kedves tudásvágyó Hallgatóság!

Hiszünk abban, hogy az iskola a társadalmi felemelkedés kulcsa. A mi iskolánkban minden gyereknek helye van. A gyerekek, akik hozzánk jönnek, olyan óvódákból indulnak, ahol mesék által tanultak meg beszélni, és ahol úgy szerették őket, hogy képesek voltak elrugaszkodni akár a nehéz otthoni háttértől is. Mi minden gyereket kincsnek találunk, akit bíztatni és támogatni kell abban, hogy a tanulás képességét egy életre szólóan megszerezzék.

Mi arra készülünk, hogy a gyerekeket minél tovább az iskolában tartsuk. Egy új generációt készülünk felnevelni, ahol mindenki megkapja azt az esélyt, hogy a tanulással felkészüljön az önálló életre. Nem kiszolgáltatott közmunkásokat nevelünk, hanem tanuló, igyekvő és tevékeny polgárokat, akik a maguk lábán akarnak állni, mert tudják, hogy így lehetnek sikeresek, függetlenek és szabadok. 

Mert az osztályterem nem az a hely, ahol csak egyféle osztály terem. Nekünk minden gyermek fontos. A mi iskolánk a gyerekekről szól.

Kedves Pedagógusok!

A gyermekek boldogulásához Önök tudnak a legtöbbet hozzátenni. Megbízunk Önökben, mert a lehető legjobb képzést adjuk Önöknek. Megbízunk tapasztalataikban és elkötelezettségükben. Tudjuk, hogy ismerik a gyerekeket, akik Önökre vannak bízva és tudják, hogy mire van szükségük. Megbízunk Önökben, hogy kiválasszák a legjobb tanítási módszereket.

Nem akarunk visszatérni ahhoz az időhöz, amikor mindenkinek egyforma könyve és egyforma iskolaköpenye volt. Mi tudjuk, hogy minden gyermek különbözik. Magyarországot a színes, tehetséges egyéniségek vihetik előrébb, és nem az egyformára nevelt, tudásukban megnyirbált, elszürkített emberek.

Nem kényszerítjük Önöket, hogy minden lépésükről számot adjanak. Fontosabb nekünk, hogy segítséget nyújtsunk Önöknek ahhoz hogy megbírkózzanak a nehézségekkel és dilemmákkal. Azon vagyunk, hogy olyan képzést kapjanak, amely a nehézségek megoldására is felkészíti Önöket. Cserébe azt várjuk Önöktől, hogy az érdeklődés képességét adják át a gyerekeknek. Az  a célunk, hogy visszaadjuk az iskolavezetők önállóságát. Bennünket az érdekel, mit tudnak adni a gyerekeknek. Azt díjazzuk, hogy mit hoznak ki belőlük.

Ezért arra készülünk, hogy olyan tanári ösztöndíjat alapítunk, amely támogatja azokat, akik vállalják, hogy pár évig különösen hátrányos helyzetű településen dolgoznak, és lehetővé teszik, hogy a nehéz helyzetben lévő iskolák kilépjenek a reménytelenségből. Mutassák meg, mit tudnak! Ez fontos a gyerekeknek, ez fontos Magyarországnak.

Kedves  Szülők!

A gyermekeik fontosak nekünk. Önöket, szülőket partnereknek tekintjük a gyermekeik felnevelésében. Mikor ránk bízzák őket, tudjuk mi a dolgunk: hozzátenni ahhoz, amit Önöktől kapnak. Az a célunk, hogy minél tovább az iskolában tartsuk őket. Az a célunk, hogy felfedezzük értékeiket és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy sokáig és élvezettel tudjanak tanulni.

Higgyék el, a tanulás minden. A tanulás képessége fogja megalapozni, hogy gyermekeik biztonságban mozogjanak majd egy bizonytalan világban, és képesek legyenek váltani. Ha kell, újra és újra tanulni. Mert ha tanulnak, lesz munkájuk és lesz esélyük a sikerre és boldogságra.

Tudjuk, hogy az iskola életén múlik, hogy állja meg a helyét később gyermekünk az élet iskolájában.

Kedves Gyerekek, kedves Diákok!

Olyan iskolát alakítunk ki, ahol jól fogjátok érezni magatokat. Ahol élmény a tanulás, de van idő játszani. Ahol nem azért tanultok, mert kell, hanem azért, mert érdekes dolgokat hallotok. Ami segít, hogy továbbtanulhassatok, hogy nyitottak legyetek, és eligazodjatok a világban. Hogy a tudásnak köszönhetően ne csak a munkát, hanem önmagatokat is megtaláljátok. A siker kulcsa a ti kezetekben van. A mi dolgunk, hogy ebben segítsünk nektek. 

Azt szeretnénk, hogy érezzétek, a ti kezetekben van a jövő. Mi itthon számítunk rátok. Ti pedig számíthattok ránk.

Ezzel a 2014 őszi iskolaévet megnyitom.

A Pásztor sztori nem véletlenül robbant ki az elmúlt hetekben. Ez a botrány valójában arról szól, hogy az ellenzék mit tanult az elmúlt hónapok választási vereségeiből.

A Fidesz által 2010 óta létrehozott új világot az elmúlt négy évben a demokratikus ellenzéki pártok adottságként kezelték. A választási kényszer-összefogás azért nem sikerült, mert az orbáni világgal szemben ez a politikai szerveződés nem tudott meggyőző és hiteles alternatívát felmutatni.

Az országgyűlési választási vereség utáni politikai útkeresés eredménye az MSZP és a DK részéről a miskolci nyugdíjas rendőrtiszt Pászor Albert polgármesteri jelölése. Az MSZP és a DK beadták a derekukat, elhitték Orbánnak, hogy a magyarok vérében van tekintélytisztelet és az erő utáni vágy. Ha már aláásni nem sikerült Orbán Viktor hatalmi politikáját, akkor gyerünk, álljunk bele mi is! Ha erős kéz kell a magyar polgároknak, gyerünk, mutassunk erős kezet! Ha rend kell, akkor mutassunk fel rendet! Nincs is jobb lehetőség erre, mint egy cigányozós botrányba keveredett rendőrtiszt. Ha nem tudunk erős ellenfél lenni a Fidesszel szemben, akkor legyünk mi is Fidesz! Nem nagyon Fidesz, de azért eléggé. Mondhatni Fidesz light.

Ez az a politika, amit az Együtt elnöksége elutasított. Mi nem gondoljuk, hogy a magyarok a Fidesz népe volnának. Mi egy fejlődésre szomjazó, nyitott, polgári Magyarországot látunk. Mi arra készülünk, hogy ellenzéki pártként érdemi politikai alternatívát dolgozzunk ki a Fidesz világával szemben.

Cigány középosztály a cél

A cigányok élethelyzetének kérdése, különösen a lecsúszó országrészekben valóban a legnehezebb dilemmákat veti fel mindannyiunk számára. A feladat olyan nehéz, hogy hogy még a kétharmados, ’nagyonerős’ Fidesz sem próbálkozott nekiugrani. Nem is akart. A cigányok életének érdemi változtatása ugyanis nem kisebb törekvést kell, hogy jelentsen, minthogy két-három évtized alatt Magyarországon felnőjön egy olyan új roma generáció, amely boltosként, kozmetikusként, titkárnőként, orvosként és tanárként tartósan a középosztály részévé válik. Perspektívát kell teremtenünk minden fiatalnak származástól és otthonról hozott nehézségektől függetlenül. Ez a feladat azonban nem megy felelősségvállalás és közös áldozathozatal nélkül. Mindez teljes mértékben szembenáll a Fidesz tekintélyelvű világával. A rendpárti keménykedés alkalmatlan a perspektíva felmutatására. Ha csak a munkára szorítás fenyegetésében és a ’három csapás’ fegyelmező erejében bízunk, abból csak az következik, hogy egyre több börtönre lesz szükség, ahol egyre többen és egyre fiatalabban ülnek majd. A romák számára ezt a jövőképet kínálja a Fidesz. 

Így sosem teremtődik cigány középosztály. Ahhoz ugyanis hosszútávú tervezésre, megértő gondolkodásra és politikai bátorságra van szükség. Összetett társadalmi programokra óvodáztatási támogatással; minden gyerek számára elérhető, az otthonról hozott különbségeket ledolgozó, színvonalas iskolákkal; értelmes munkával; családsegítő programokkal; ösztönző támogatórendszerrel. Pásztor Albert épp ezt nem érti amikor elutasítja az integrációs politika lényegét: ’’Ne várja tőlem, hogy cigányügyben irányt mutassak’– ahogy pár napja egy interjúban kijelentette. Pásztor jelölése így pont annyi, amennyi elsőre látszik belőle: ígérvény a miskolci probléma rendpárti kezelésére. Illetve nem kezelésére.

Pedig elég lenne Pásztor Albertnek körülnéznie csak Borsod-Abaúj-Zemplénben. Hejőkeresztúron, Sárospatakon, Szegilongon. Még az orbán-hoffmanni lebutított iskolarendszerben is léteznek olyan szigetek, amelyek képesek jövőt mutatni a cigánygyerekeknek.

Minden sikeres tevékenység amely a mélyszegénység felszámolását, a gyerekek fejlődését és továbbtanulását segíti, együttműködő módszerekre épít. Amelyekben a szereplők partnernek tekintik egymást, ahol a motiváció ereje hajt a fegyelmezés fenyegetése helyett, és ahol az a meggyőződés vezérel, hogy a különböző tudások értéket teremtenek, és ez jó a közösségnek. Egy jó integrációs programban épp az a fontos, mint egy sikeres országban: a kölcsönösen előnyös együttműködés kultúrája.

A Fidesz-Jobbik világ ezt utasítja el akkor, amikor azt hirdeti: mindig el kell venni valakitől, hogy másnak adni lehessen. Mi a zéró összegű játszmák helyett az együttműködés kultúrájában hiszünk. Csak így léphet tovább Magyarország is.

Kedves Barátaim!

Elmúltak a parlamenti választások. Szembesültünk az eredménnyel és elgondolkodtunk azon, mit tettünk jól vagy rosszul az elmúlt évben. Meggyőződésem, hogy mindazok a célok, amelyekért az Együtt-PM eredetileg csatába szállt a politikai porondon, ma is érvényesek.

Másfél éve abban bíztunk, hogy egy új csapattal élére tudunk állni a változást akaróknak, akik nem kérnek Orbán mohó és korrupt rezsimjéből, de elegük van azokból is, aki válságba sodorták Magyarországot. De a feladat nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. És mi nem bíztunk magunkban eléggé, hogy az önállóság útját sikerrel végig tudjuk járni. Stratégiai hibákat vétettünk. Rossz kompromisszumokat kötöttünk. A kényszerek, melyek irányítottak bennünket, csapdának bizonyultak.

Amit létrehoztunk, a kormányváltó szövetség, ebben a formájában nem kellett az embereknek. Hiába szerepeltek az Együtt–PM jelöltjei jobban mint a kormányváltó összefogás összessége. Súlyos árat fizetünk a hibáinkért. De a céljaink nem változtak. A magyar politikát meg kell újítani. Új emberekre, új gondolatokra van szükség Magyarországon. Mert ma a politika rossz irányba tart.

Kedves Barátaim!

Most az a dolgunk, hogy visszatérjünk az alaptáborba, erőt gyűjtsünk és oxigénpalack nélkül másszuk meg a Himaláját. De most a saját utunkat járjuk majd. Nem fogjuk mások súlyos csomagjait cipelni a hátunkon.

A május végén következő európai parlamenti választás fő tétje, hogy megmutassuk, hogy hogy magunktól mit tudunk. Visszaállunk a rajtvonalhoz, és azt az utat követjük amelyről letértünk. Egy hónap múlva megválasztjuk az új magyar Európai Parlamenti képviselőket.

Európa az otthonunk. Európában szeretünk lenni. Tíz éve Európa már nem csupán egy álom, hanem az életünk része. Talán nem érezzük még eléggé a magunkénak, nem érezzük eléggé közelinek. De biztosan tudjuk, hogy az európai együttműködés olyan magától értetődő érték, mint például a demokrácia. Tudjuk, hogy a demokráciák gazdagabbak mint a nem demokráciák. Békésebbek, biztonságosabbak és igazságosabbak mint a nem demokráciák. És ezt tudja megadni nekünk Európa.

Mindannyian tudjuk, hogy nekünk magyaroknak csak Európa hoz jólétet, biztonságot és igazságosságot.

Azok a hamisak is tudják ezt, akik ma az Európai Unió biztonságából kiabálnak Európa ellen. Vajon mit akarnak azok, akik kelet felé sandítanak, akik az Unió elhagyására buzdítanak, de azért felveszik az Uniós fejlesztési forrásokat és utat építenek a saját házuk elé? Az emberek érzéseivel szórakoznak.

Mi azért akarjuk Európát, mert tudjuk is és hisszük is, hogy Európa garantálja a biztonságunkat. Európát alapvetően az együttműködés kultúrája vezérli, keleten azonban a gyűlölködés és az erő szava az úr. De azt is tudjuk, hogy az európai együttműködésnek állandó karbantartásra és fejlesztésre van szüksége, hogy jól működjön. Európában és Európáról helye van a vitának. Az Unió intézményei nem tökéletesek. Sokszor úgy érezzük, hogy a brüsszeli intézmények magukért vannak. Hogy túl bürokratikusak, túl lassúak. Hogy nem eléggé átlátható ami brüsszelbe zajlik.

Sokszor úgy érezzük, az uniós intézmények nem elég következetesek. Például a fejlesztési forrásokra szóló pályázatok egyfelől túl bonyolultak, ugyanakkor a Bizottság mégsem ellenőrzi, hogy a fejlesztésre szánt eurómilliók vajon az emberek céljait szolgálják-e, vagy a pénzek halott kockakövekre fordítódnak és korrupt vállalkozók zsebében tűnnek el. Ezen biztosan változtatni kell.

Vagy, például fontos az Uniónak a versenysemlegesség. De vajon képes-e ellenőrizni az állam leple mögött épülő monopóliumokat mondjuk a sajtóban? A tankönyvpiacon? Az energiapiacon?

Az Európai Uniónak is sok változásra van szüksége, hogy mindazt a jót, amit remélünk és elvárunk, azt valóban meg tudja adni a polgárainak. Hogy Európa valóban az emberekről szóljon.

Ez a folyamat azonban nem megy nélkülünk. A mi felelősségünk, hogy jobban működjenek az Unió intézményei, hiszen mi magunk is a formálói vagyunk. Ha az Unió jobban működik, jobb lesz az élet Magyarországon is.

Kedves barátaim!

Ezért mondjuk azt az Együtt európai kiáltványában, hogy legyen az Unió demokratikusabb! Legyen fontos európai kérdésekről népszavazás. Hozzunk létre a fiatalokat képviselő ombudsmant! Erősítsük meg az Európai Parlament szerepét és lássuk mit dolgoznak ott a képviselőink!

A kiáltványunkban azt mondjuk, hogy tanulni kell. Az európaiak, így a magyarok is csak tudással és tanulással boldogulnak a világban. Sokkal jobban kell használnunk azokat az európai lehetőségeket, amelyek már most megvannak. Az egyetemisták tanuljanak külföldön az Erasmus programal, de tanuljanak a szakmunkások is a Leonardo programmal!

Ezért mondjuk a kiáltványunkban, hogy foglalkozzunk többet a fiatalok munkahelyteremtésével. Sem Európa, sem benne Magyarország nem lehet elég sikeres, ha a fiataljai nem tudnak dolgozni.

Ezért mondjuk, hogy figyeljünk jobban a nőkre. Az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy a gazdasági növekedés legnagyobb tartalékai a nők. De csak akkor, ha egyensúlyt tudnak teremteni a gyermekvállalás és a munka között. Használjuk a jó európai megoldásokat!

Ezért mondjuk, hogy ne hagyjuk Európát kettészakadni. Sem Észak és Dél, sem Kelet és Nyugat között. Sem a befelé tartók, sem a kifelé tartók között. Egy szétszakadt Európa nem képes megbírkózni a globális kihívásokkal és a versennyel.

Kedves Barátaim!

A pár évvel ezelőtti gazdasági válság rávilágított az európai együttműködés gyengeségeire. Sok dolgunk van még Európa fejlesztésével.

De nekünk magyaroknak nem az a dolgunk, hogy pálinka-szabadságharcra pazaroljuk az energiánkat. Sokkal inkább, hogy biztos helyet vívjunk ki magunknak az európaiak szövetségében az új, erős és nyitott Európa megformálásában. Az európai fejlődéséhez azonban akkor tudunk érdemben hozzájárulni, ha önmagunkban is biztosak vagyunk. Ha Magyarország sem szakad ketté. Ehhez van szükség egy új politikára. Ahol az ország és a nemzet erejét nem emészti fel a szekértáborok kiúttalan élet-halál harca.

Minket értékek vezérelnek, és nem az a vágy, hogy ellenfeleinket megszégyenítsük. Magyarország nem lehet olyan, mint a Trónok Harca világa, ahol jólét csak mások kiirtása és megalázása révén jöhet el.

Meg kell állítanunk az ország kettészakadását. Nem lehet jobb és bal Magyarország. Nem lehet szegény és gazdag Magyarország. Nem lehet nyitott és zárt Magyarország. Ahogy a széttartó Európa nem tud megvívni a globális feladatokkal, a széttartó Magyarország sem tud megvívni az előttünk álló nehézségekkel.

Európa jövője ma ugyanarról szól, mint Magyarország jövője. Nekünk az a dolgunk, hogy az egységes Európát megőrizzük a gyermekeinknek.

Én ezért küzdök Magyarországon, és ezért küzdök Európában is.

Én magyar vagyok ÉS európai. És ti?

Beszéd 2014. március 19-én a német megszállás 70. Évfordulója alkalmából

1944. március 19. olyan nap volt, amely magyarok százezrei számára hozta el a közvetlen életveszélyt. A nácibarát magyar kormány kötelezővé tette a sárga csillag viselését a zsidóknak minősített magyarok számára. Pár hét leforgása alatt magyarok százezreit fosztották meg minden vagyonuktól és állampolgári jogaiktól.

A magyar hatóságok a német megszállás első hónapjaiban 430 ezer ember elhurcolását szervezték meg az ország egész területéről, a német haláltáborokba.

Kedves Emlékezők!

A holokauszt, Magyarország tragédiája. Mindannyiunk története. A magyar állam közreműködése a zsidó állampolgárok meggyilkolásában hozzájárult ahhoz, hogy számos történelmi magyar városban kisebbségbe kerültek a magyarok. Elvesztette magyar többségét Nagyvárad, Kassa, Kolozsvár és Szatmárnémeti. Elvesztette polgáriságát Szeged és városi jellegét Balassagyarmat. A szó szoros és átvitt értelmében is a magyarság lett szegényebb. Ezzel a történelmi tapasztalattal együtt kell élnünk.

Kedves Barátaim!

A világháború utáni nemzetközi jog lehetővé tette, hogy az emberi élet védelme törvényben legyen rögzítve. Papírforma szerint ma Európában már nem történhet újra népirtás. De Bosznia 20 évvel ezelőtt megtanította nekünk, hogy a papír nem elég. Ha nem vigyázunk, igenis bármikor újra megtörténhet!

A holokauszttal való szembenézés és a hiteles emlékezés lehetővé teszi, hogy soha senki ne moshassa tisztára a nácik embertelenségét, és mindazokét, akik ebben segítették őket. Hogy minden generáció megtanulja, hogy az emberi élet méltósága mindenek felett álló érték.

A szembenézés terén Magyarország nehéz helyzetben van. Mert egyszerre két totális diktatúra örökségével kell szembenéznünk. A döntéshozók, politikusok felelőssége, hogy ezt a kötelességünket teljesítsük.

De a mai kormány gyáván elmenekül a feladat elől. Évek óta azon fáradozik, hogy Magyarország történelmét irigység és sérelmek talaján újrakreálja. Történelem és népítélet által kiköpött politikusokat és írókat rehabilitál.Pedig a történelem csalárd újraírása nem old meg semmit.

Nem igaz, hogy ’alávalóbb’ lesz egy nemzet attól, ha felelősséget vállal a múlt bűneiért. Pont fordítva van.

Naggyá tette Amerikát, hogy a huszadik század közepén elismerte felmenőinek felelősségét az amerikai őslakók kiirtásáért és a feketék rabszolgatartásért. Azokat a politikusokat, akik ebben élen jártak, ma a legnagyobbak között tartják számon. A náci múlttal való szembenézés a németek önismeretét és erkölcsi tartását is megerősítette. Ők már túl vannak az önfelmentő történeteken, az önáltatás korán.

Nemzeti tragédiáinkkal, vészterhes múltunkkal nem vagyunk egyedül. Minden népnek vannak tragédiái és bűnei. Képesnek kell lennünk emléket állítani mindazoknak, akik hiányától megremegett Magyarország.

Kedves Barátaim!

A mi kormányunk most, amikor a német megszállás és a holokauszt 70. évfordulója alkalmat kínálna a tisztázó szembenézésre, hamis múltat épít. A német megszállás emlékművével világbotrányt okozva sunnyogja el a magyar történelem egyik sorstragédiáját. De méginkább egy lehetőséget szalaszt el. Lehetőséget arra, hogy elutasítsuk a kirekesztést és újra hitet tegyük a magyar állampolgárok egyenlősége mellett.

Az orbáni emlékmű, amely a német sas ártatlan áldozatainak tüntetné fel a gyilkost ugyanúgy, mint az áldozatot, azt üzeni nekünk, nincs mivel szembenéznünk. Hogy nincs felelősségünk abban, ami történt és nincs beleszólásunk a történelem alakulásába. De ez nem igaz. Nem igaz ma sem, ahogy nem volt igaz 1944-ben sem.

Kutas Péter a saját bőrén tapasztalhatta meg a szabad választás súlyát. Ezt írta: „ Zsidót bárki kirabolhatott, az nem számított bűnnek. Zsidót bárhol megverhettek, azt nem büntette senki, és később bárki megölhette őket, az még hazafias cselekedetnek is számított. ...De nem csak gazemberek voltak, voltak hősök is, akik saját életük kockáztatásával segítettek a gettóba zsúfolt ismerősökön, rokonokon, barátokon. A magyar katonák között is többen voltak, akik segítettek. Leveleket vittek és hoztak, élelmiszert csempésztek be a gettóba. Az élelem az életet jelentette.”

A sokezer ember, aki ételt adott, bújtatott vagy csak egy jó szót szólt, tudta, hogy mindig van szabad választásunk. Hogy csak rajtunk múlik: a gyűlölet kultúráját választjuk-e, vagy élünk a szabadságunkkal, és emberek maradunk. Nem igaz, hogy a magyar állam áldozat volt a holokausztban, mert a magyar állam bűnrészes volt benne. De nem igaz, hogy a magyar nemzet kollektív bűnöse a holokausztnak, mert a magyar nemzet áldozata és hőse is volt annak.

Ez a kettőség az, amelyet be kell vallanunk. Amelyet cipelnünk kell és amelynek tanulságait meg kell tanítanunk a gyermekeinknek. Ha erre nem vagyunk képesek legalább most, a 70. évforduló kapcsán, akkor semmire sem voltunk képesek. Akkor semmit sem tettünk.

Kedves Barátaim!

A szabad választás, mint régen, ma is az önbecsülésünkről szól. Szavazzunk hát április 6-án! Szavazzunk mindannyian a kormányváltó szövetségre!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Orbán Viktor olyan megállapodást kötött Oroszországgal Paksról, amely a hazai energiatermelést az elkövetkező ötven évre egy vitatott technológiába betonozza, a családjainkat generációkra eladósítja és Magyarországot visszavezeti az orosz érdekszférába.

Ma az energiapolitika döntő mértékben meghatározza gazdasági teljesítőképességünket, a jólétünket. Tudja ezt mindenki Európában: ezért törekszik az Európai Unió harmonizált energiapolitikára, egységes energiapiac kialakítására, amely felszámolja az egyoldalú függőségeket. Ha mi európaiak közösen tervezünk, megoszthatjuk a kockázatokat, és versenyben tudunk maradni az európán kívüli országokkal. Az európai energiastratégia céljai jó ideje megegyeznek a magyarral: biztonságos és olcsó ellátás, az energiafüggőség csökkentése, több forrásból és több helyszínről való beszerzés révén, és a környezetvédelmi szemléletmód. Mindezidáig a Fidesz is egyetlrtett ebben a konszenzusos kérdésben. Most azonban, amikor Orbán Viktor ma idő előtt, teljes titoktartásban Vlagyimir Putyinnal egyezkedik, minden eddigi magyar és európai célt sutba vág.

Szép új világ

Családonként egyillió forint hitel

A tervezett paksi bővítés a rendszerváltás óta a legköltségesebb beruházás. A költségei józan ésszel fel sem érhetők. A 3500-5000 milliárd forintos összeg a GDP minimum tíz százaléka, amely 15-20 %-ra is felmehet. Ez az összeg 7 évnyi Európai Uniótól kapott fejlesztési támogatással hasonlítható össze. Az orbáni Paks 2 terv olyan költséges, amelyhez minden magyar családnak egymillió forinttal kell majd hozzájárulnia.

Az atom erőmű építés nem csupán költséges de pénzügyileg nagyon kockázatos is. Amit a paksi beruházás költségeiről ma tudunk, abból az derül ki, hogy ez az új erőmű egyszerűen nem fogja kitermelni a működésre és termelésre fordított összeget, mert a megtermelt áram költsége kétszerese lesz annak, mint a mai piaci ár. Sosem fog megtérülni. Állami támogatást igényel majd. Ez minden józan számítást nélkülöző hazardírozás, elképesztő drága. Nincs az a nemzetstratégiai megfontolás, amely ilyen költséget elfogadhatóvá tesz.

Ráadásul, ha ránézünk a régiónkban manapság folyó atomprojektekre, méginkább aggódhatunk. A szomszédságunban csak elhibázott erőműépítéseket találunk. Megháromszorozódott költségek, leállított építkezések, az oroszokkal folytaott államközi kártérítési perek kísér(t)ik a bulgáriai beleni és a cseh tremelini erőműépítést. Az orbáni terv tehát már alapállapotában feladja az olcsó energiaforrásra vonatkozó magyar és európai stratégiai célokat, amellyel súlyosan aláássa ország gazdasági versenyképességének esélyét.

Elég lenne 2020 után

A költségeket az is növeli, hogy jelenleg semmi szükség nincs új erőmű építésére, mivel a jelenleg működő blokkok a 2030-as évekig működhetnek. Ha 2023-ra új blokkot építünk, a párhuzamos működés energia túlkínálatot hoz létre. A felesleges és drága áramot exportálni sem tudjuk majd, csak ráfizetéssel. Reális a veszéye annak, hogy végül majd fizetni kell azért, hogy a megtermelt áramot valaki elvigye. Ha a valódi szükségleteink szerint csak 2020 körül gondolkodnánk az erőműépítésről, tisztábban láthatnánk a megújuló energiára épülő iparágak fejlődését. Ma még csak megjósolni sem tudjuk, hogy hova fejlődik ez a technológia 5-10 év alatt. Bizony lehet, hogy akkor egészen máshogy döntenénk. Ennyit tehát a másik magyar/európai stratégiáról, a technológiai diverzifikációról.

Az unokáink is fizetni fogják

A rendkívül költséges beruházásra a magyar államnak nincsen pénze, kölcsönt kell felvenni. Az orbáni terv szerint a húsz százalékos önrészen túl a hitelt az oroszok nyújtanák 30 éves futamidőre. A kamatozásról nem tudunk semmit. A felvett hitel az államadósságot növeli majd. Gyönyörű ez attól a kormánytól, amely éjjel-nappal az államadósság elleni harcot hirdeti. Ezt az adósságot a még itthon élő gyerekeink fogják majd az adóforintjaikból törleszteni.

Európai Unió partnerekkel vagy orosz eurázsiai érdekszféra?

Európa célja a függőségek csökkentése

És mi a helyzet a megosztott energia beszerzésének, az energiafüggés csökkentésének stratégiai céljával? Semmi! Ezentúl nem csak az energia forrásának beszerzése, hanem a beruházás és a finanszírozás tekintetében is az orosz államtól függünk majd. A technológiai diverzifikáció célját is dobhatjuk a kukába. Az atomerőműre szánt óriási összegek ugyanis felemésztik az alternatív energiaforrásokra szóló kutatások és fejlesztések forrásait is. Magyarország, amely e téren már így is lemaradásban van a régióban, súlyos évtizedekkel marad majd le. Fényévekre kerülünk a diverzifikált energiaellátástól és a környezetvédelmi megfontolásoktól is.

A rezsiharc ára: irány az orosz befolyási övezet

A drága, ésszerűtlen és függőségeket okozó szerződésre nincs magyarázat. Hacsak az nem, hogy a rezsiharc által elbizonytalanított energiaszolgáltatók elmaradó beruházásai miatt növekedett az ellátási bizonytalanság. A miniszterelnök pedig a saját csapdájából előre menekül. Rezsiharcának súlyos árát igyekszik kompenzálni a paksi elköteleződéssel. Az sem világos, hogy a paksi megállapodás milyen viszonyban van a 2014-ben lejáró orosz gázszerződés megújításával. Félő, hogy az orosz gáz és orosz atom összeházasítása és évtizedekre való bebetonozása Orbán rezsiharcának ára. De már nem csak Orbán Viktornak, hanem mindannyiunknak. Orbán Viktor a mai kampányérdekeinek veti alá hosszútávú nemzeti érdekeinket.

Orbán Viktor 2008-ban még a következőket mondta.” A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszútávra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk.” A mostani orbáni puccs után a hazai energiaellátás tartósan ki lesz szolgáltatva az oroszoknak a gázszállításon túl az atomerőmű építés és finanszírozás kapcsán is. Az oroszok számára ez mi mást jelentene, mint egy kiváló lehetőséget, hogy tovább terjesszék a orosz gazdasági érdekszférát. Az elmúlt évtizedben az orosz hatalmi érdekek újraszerveződését látjuk, amelynek 21. századi zászlóshajói a gigantikus energiavállalatok. Az orosz érdekszféra Paks után immár nem csak a Kaukázusban, Ukrajnában és Fehéroroszországban, a volt Szovjet tagköztársaságokban, hanem az európai régióban, nálunk is erőre kaphat. Az oroszok Az ajtót Orbán Viktor tárta ki előttük. Az enegriaellátási monopolpozíciókkal kiválóan lehet fegyverezni az érdekszféra országait.

Orbán paksi megállapodása szembemegy a nagyon is okosan végiggondolt európai és magyar stratégiai tervekkel. Kockáztatja politikai önállóságunkat és gazdasági versenyképességünket. Magyarországot egy veszélyes lejtőre állítja. Ez a kérdés túl fontos ahhoz, hogy Orbán Viktorra bízzuk. Tartsunk népszavazást! Paksról és a jövőnkről döntsön a nép!