"Botrányos! Ezek meg mit képzelnek, számozzák a gyerekeket?” – tucat számra dőltek a kommentek a Facebook oldalamra, a legutóbbi poszt láthatóan kiverte a biztosítékot az olvasók között:
“618. számú Határozat
X. Y. 4/c osztályos tanulót (szül év, anyja neve) szülői kérésre a 2013-14-es tanévben a tanórák után 16 óráig szervezett egyéb foglalkozások látogatása alól a következő időpontokban…felmentem.
Indoklás: A szülő (gondviselő) kérte nevezett kiskorú tanuló tanítási órák után – 16 óráig szervezett – foglalkozások alóli felmentését. Nevezett tanuló szülője (gondviselője) a kérelemben megjelölt napokon vállalja a gyermek felügyeletét. A szülő tudomásul vette a jogi tájékoztatást, mely a gyermek jövőbeli státuszát meghatározhatja. E határozat a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 27. bekezdésén alapul. Jogorvoslat: jelen határozat ellen, a közléstől számított 15 napon belül (itt és itt)…fellebbezéssel élhet.”
Ebből a Határozatból jól kirajzolódik az orbán-hoffmanni világkép. Ez év szeptemberétől életbe lépett az orbáni iskolarendszer egyik sarokköve, az egész napos iskola.
Valójában az egész napos iskola akár jó is lehetne. Jó pár országban kiválóan működik ilyen iskolamodell. Az egész napos iskola arról szól, hogy a nap egésze rendelkezésre áll, hogy a gyerekek a szaktárgyak mellett más érdekes tevékenységek során ismerjék meg a világot és a társas együttélés szabályait. Délután madarat lesnek, diákköztársaságot szerveznek, társasoznak, szaladgálnak… normális gyerekéletet élnek. Még azokkal is van idő foglalkozni, akiknek több odafigyelésre és törődésre van szüksége. Így volna értelme az egész napos iskolának. Így tényleg lehetne jobb iskolákat csinálni Magyarországon.
Hoffman Rózsa beleszól az életünkbe
De Hoffmann Rózsa nem erre gondolt. Ha erre gondolt volna, nem vett volna el a Fidesz kormány sok száz milliót az iskolák finanszírozásából. Nyilvánvaló, hogy a szellemes iskolai programok megvalósításának költségei vannak. Ha erre gondolt volna, akkor a pedagógusok új bérezésében azok kapták volna a legtöbbet, akik pluszmunkát vállalnak, akik képzik magukat, akik a gyerekekkel egyénileg foglalkoznak. De nem ez történt. A hoffmanni pedagógusbérek nem motiválnak semmiféle pedagógiai erőfeszítésre.
És nyilvánvaló, hogy az egész napos iskolákhoz semmi szükség nem lett volna az iskolarendszer államosítására. Elég lett volna ésszerűsíteni a kistelepüléseken az iskolaszervezést, bevezetni egy értelmes minőségellenőrzést és szakmai felügyeletet a tanárok részére, és azokat az iskolákat és tanárokat kellett volna jutalmazni, akik a nehezebb sorsú területeken vállalnak pedagógusi munkát. Az iskolai döntéseket a gyerekek közelében kellett volna hagyni, ott, ahol a velük foglalkozó felelős felnőttek: a tanárok, iskolavezetők és a szülők vannak.
A Klébelsberg Intézet épp államosítja a gyerekeket
A gyerekek kisajátítása
Hoffmann és Orbán álságos célja az iskolarendszer központosításával nem a jó iskola megvalósításáról, hanem a gyerekek kisajátításáról szól. Azt ígéri, hogy az orbáni állam szigorú nevelője lesz az elkapatott magyar lurkóknak. Az egységesen szabályozott új nevelési tartalmakat az etikai vizsgálattal fenyegetett tanárok majd jól betolják a fejekbe és lelkekbe. A százával kinevezett új iskolaigazgatók majd keresztülverik a kötelező 6 éves beiskolázást, az egész napos iskolát és a kötelező testnevelést a leamortizált tanárokon, ellenszegülő szülőkön és megszeppent gyerekeken. Ha a fene fenét eszik is.
“Csak azt nem tudom, mikor fogunk foglalkozni a gyerekekkel” – súgta nekem óvatosan egy tanár ismerősöm, miután elmesélte, hogy a napi órák megtartása, a füzetjavítás, a szakkör és a másnapi felkészülés után mindezt még adminisztrálniuk kell. Értelmetlen terhek, időpocsékolás. A központosítás nemcsak eltávolítja a döntéseket a gyerekektől, de súlyosan idő- és pénzigényes is. A lecsökkentett forrásokból Orbán állama most egy hatalmas, méregdrága új rendszert épít. A kevés pénz nem a gyerekekre, hanem egy országos irányító-ellenőrző hálózat kiépítésére megy el.
Tanulni kell, mindig, egy életen át
Nem csoda, hogy az iskolákban felbolydult az élet. Nem csoda, hogy az iskolákból újra húznak el a legjobb tanárok. Ez ismerős. Magyarország már átment ezen a folyamaton. A helyzet ma rafináltabb, de a hatás ugyanolyan káros. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben átalakultak az iskolák feladatai. A XXI. század magas elvárásokat állít az iskolák elé. Olyan iskolákat kell csinálni, amelyek képesek a gyerekeket személyiségének megfelelően tanítani, képesek átadni a tanulás tanulásának bonyolult ismeretét és képesek minden gyerekből kihozni a legtöbbet. Minden, amit az orbáni iskolamodell üzen, ez ellen hat.
Nem hagyhatjuk ezt
Mi nem ilyen országot akarunk. Mi, szülők nem egyezhetünk bele, hogy az Orbán kormány kisajátítsa a gyerekeinket. Hogy államigazgatási határozati alanyoknak tekintse legdrágább kincseinket. Nem hagyhatjuk, hogy egy központi vízfej döntsön arról, kinek, mikor iskolaérett a gyereke. Nem adhatjuk fel, hogy beleszóljunk abba, hogy mi történik a gyerekeinkkel az iskolákban. A felülről vezérelt iskolában nem bízhatunk. Nem hagyhatjuk, hogy a csend, rend, fegyelem világa gyűrje maga alá az iskolákat és a gyerekeket.
Az iskolairányítást vissza kell adni az önkormányzatoknak és az iskoláknak, mert a gyerekekről ők tudnak a legtöbbet, és az irányítás ezen a szinten a leghatékonyabb.
Az állam feladata, hogy megértse a XXI. század elvárásait és ennek megfelelően állítsa össze, hogy milyen tudásra van szüksége a gyerekeknek. A hagyományos ismeretek mellett a gyerekek beszéljenek nyelveket, használják a számítógépet. A testedzés feltételeit az állam teremtse meg, ha kötelezővé teszi. Képezzen magas tudású, elkötelezett tanárokat. A legjobbakat, a legmotiváltabbakat ismerje el és díjazza. A tanárok bérének leszakadását pedig valóban fékezze meg. A nyugdíj utáni munkát becsülje meg. Hozzon létre mentoráláson alapuló szakmai támogatórendszert és értelmes szakfelügyeletet.
A magyar iskolarendszer juttasson minden gyereket egyforma esélyhez, hozza ki belőlük a legjobbat. Az állam nem mondhat le azokról, akiknek külön segítségre van szüksége. Mindenkinek szert kell tennie egy biztos alaptudásra ahhoz, hogy lehetősége legyen a továbblépésre. Járjanak minél többen egyetemre, mert aki többet tanul, az jobban boldogul. Az állam feladata, hogy ezt gondosan megszervezze.
A kormány legyen nyitott a világra. Vegyen részt az európai tudományos és iskolafejlesztési kezdeményezésekben, használja a felhalmozott tapasztalatokat és tudást. Csak így juthatunk előre. Csak így érhetjük el, hogy a magyar gyerekek szeressenek iskolába járni és sokat tanuljanak.