Orbán Viktor olyan megállapodást kötött Oroszországgal Paksról, amely a hazai energiatermelést az elkövetkező ötven évre egy vitatott technológiába betonozza, a családjainkat generációkra eladósítja és Magyarországot visszavezeti az orosz érdekszférába.

Ma az energiapolitika döntő mértékben meghatározza gazdasági teljesítőképességünket, a jólétünket. Tudja ezt mindenki Európában: ezért törekszik az Európai Unió harmonizált energiapolitikára, egységes energiapiac kialakítására, amely felszámolja az egyoldalú függőségeket. Ha mi európaiak közösen tervezünk, megoszthatjuk a kockázatokat, és versenyben tudunk maradni az európán kívüli országokkal. Az európai energiastratégia céljai jó ideje megegyeznek a magyarral: biztonságos és olcsó ellátás, az energiafüggőség csökkentése, több forrásból és több helyszínről való beszerzés révén, és a környezetvédelmi szemléletmód. Mindezidáig a Fidesz is egyetlrtett ebben a konszenzusos kérdésben. Most azonban, amikor Orbán Viktor ma idő előtt, teljes titoktartásban Vlagyimir Putyinnal egyezkedik, minden eddigi magyar és európai célt sutba vág.

Szép új világ

Családonként egyillió forint hitel

A tervezett paksi bővítés a rendszerváltás óta a legköltségesebb beruházás. A költségei józan ésszel fel sem érhetők. A 3500-5000 milliárd forintos összeg a GDP minimum tíz százaléka, amely 15-20 %-ra is felmehet. Ez az összeg 7 évnyi Európai Uniótól kapott fejlesztési támogatással hasonlítható össze. Az orbáni Paks 2 terv olyan költséges, amelyhez minden magyar családnak egymillió forinttal kell majd hozzájárulnia.

Az atom erőmű építés nem csupán költséges de pénzügyileg nagyon kockázatos is. Amit a paksi beruházás költségeiről ma tudunk, abból az derül ki, hogy ez az új erőmű egyszerűen nem fogja kitermelni a működésre és termelésre fordított összeget, mert a megtermelt áram költsége kétszerese lesz annak, mint a mai piaci ár. Sosem fog megtérülni. Állami támogatást igényel majd. Ez minden józan számítást nélkülöző hazardírozás, elképesztő drága. Nincs az a nemzetstratégiai megfontolás, amely ilyen költséget elfogadhatóvá tesz.

Ráadásul, ha ránézünk a régiónkban manapság folyó atomprojektekre, méginkább aggódhatunk. A szomszédságunban csak elhibázott erőműépítéseket találunk. Megháromszorozódott költségek, leállított építkezések, az oroszokkal folytaott államközi kártérítési perek kísér(t)ik a bulgáriai beleni és a cseh tremelini erőműépítést. Az orbáni terv tehát már alapállapotában feladja az olcsó energiaforrásra vonatkozó magyar és európai stratégiai célokat, amellyel súlyosan aláássa ország gazdasági versenyképességének esélyét.

Elég lenne 2020 után

A költségeket az is növeli, hogy jelenleg semmi szükség nincs új erőmű építésére, mivel a jelenleg működő blokkok a 2030-as évekig működhetnek. Ha 2023-ra új blokkot építünk, a párhuzamos működés energia túlkínálatot hoz létre. A felesleges és drága áramot exportálni sem tudjuk majd, csak ráfizetéssel. Reális a veszéye annak, hogy végül majd fizetni kell azért, hogy a megtermelt áramot valaki elvigye. Ha a valódi szükségleteink szerint csak 2020 körül gondolkodnánk az erőműépítésről, tisztábban láthatnánk a megújuló energiára épülő iparágak fejlődését. Ma még csak megjósolni sem tudjuk, hogy hova fejlődik ez a technológia 5-10 év alatt. Bizony lehet, hogy akkor egészen máshogy döntenénk. Ennyit tehát a másik magyar/európai stratégiáról, a technológiai diverzifikációról.

Az unokáink is fizetni fogják

A rendkívül költséges beruházásra a magyar államnak nincsen pénze, kölcsönt kell felvenni. Az orbáni terv szerint a húsz százalékos önrészen túl a hitelt az oroszok nyújtanák 30 éves futamidőre. A kamatozásról nem tudunk semmit. A felvett hitel az államadósságot növeli majd. Gyönyörű ez attól a kormánytól, amely éjjel-nappal az államadósság elleni harcot hirdeti. Ezt az adósságot a még itthon élő gyerekeink fogják majd az adóforintjaikból törleszteni.

Európai Unió partnerekkel vagy orosz eurázsiai érdekszféra?

Európa célja a függőségek csökkentése

És mi a helyzet a megosztott energia beszerzésének, az energiafüggés csökkentésének stratégiai céljával? Semmi! Ezentúl nem csak az energia forrásának beszerzése, hanem a beruházás és a finanszírozás tekintetében is az orosz államtól függünk majd. A technológiai diverzifikáció célját is dobhatjuk a kukába. Az atomerőműre szánt óriási összegek ugyanis felemésztik az alternatív energiaforrásokra szóló kutatások és fejlesztések forrásait is. Magyarország, amely e téren már így is lemaradásban van a régióban, súlyos évtizedekkel marad majd le. Fényévekre kerülünk a diverzifikált energiaellátástól és a környezetvédelmi megfontolásoktól is.

A rezsiharc ára: irány az orosz befolyási övezet

A drága, ésszerűtlen és függőségeket okozó szerződésre nincs magyarázat. Hacsak az nem, hogy a rezsiharc által elbizonytalanított energiaszolgáltatók elmaradó beruházásai miatt növekedett az ellátási bizonytalanság. A miniszterelnök pedig a saját csapdájából előre menekül. Rezsiharcának súlyos árát igyekszik kompenzálni a paksi elköteleződéssel. Az sem világos, hogy a paksi megállapodás milyen viszonyban van a 2014-ben lejáró orosz gázszerződés megújításával. Félő, hogy az orosz gáz és orosz atom összeházasítása és évtizedekre való bebetonozása Orbán rezsiharcának ára. De már nem csak Orbán Viktornak, hanem mindannyiunknak. Orbán Viktor a mai kampányérdekeinek veti alá hosszútávú nemzeti érdekeinket.

Orbán Viktor 2008-ban még a következőket mondta.” A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszútávra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk.” A mostani orbáni puccs után a hazai energiaellátás tartósan ki lesz szolgáltatva az oroszoknak a gázszállításon túl az atomerőmű építés és finanszírozás kapcsán is. Az oroszok számára ez mi mást jelentene, mint egy kiváló lehetőséget, hogy tovább terjesszék a orosz gazdasági érdekszférát. Az elmúlt évtizedben az orosz hatalmi érdekek újraszerveződését látjuk, amelynek 21. századi zászlóshajói a gigantikus energiavállalatok. Az orosz érdekszféra Paks után immár nem csak a Kaukázusban, Ukrajnában és Fehéroroszországban, a volt Szovjet tagköztársaságokban, hanem az európai régióban, nálunk is erőre kaphat. Az oroszok Az ajtót Orbán Viktor tárta ki előttük. Az enegriaellátási monopolpozíciókkal kiválóan lehet fegyverezni az érdekszféra országait.

Orbán paksi megállapodása szembemegy a nagyon is okosan végiggondolt európai és magyar stratégiai tervekkel. Kockáztatja politikai önállóságunkat és gazdasági versenyképességünket. Magyarországot egy veszélyes lejtőre állítja. Ez a kérdés túl fontos ahhoz, hogy Orbán Viktorra bízzuk. Tartsunk népszavazást! Paksról és a jövőnkről döntsön a nép!