Finnországtól Bulgáriáig minden ország a régióban arra törekszik, hogy folyamatosan csökkentse gazdasági és politikai függőségét Oroszországtól. A NATO és az elmúlt évek globális energiapiacának változásai egyre jobb lehetőséget biztosítanak ehhez. Éppen ezért felelőtlen az a fordulat, amivel Orbán Viktor Magyarországot a putyini Oroszországhoz láncolja.

Hárommillió képzett fiatal hagyta el az elmúlt öt évben Oroszországot. A masszív kivándorlás miatt egyre kevesebben maradnak a világra nyitottabb és kreatívabb oroszok, akik a fokozódó politikai nyomás ellen tiltakoznának. Otthon maradnak azonban azok a Szovjetunió idején felnőtt, idősebb és többnyire vidéken élő tömegek, akik fogékonyak a nagyhatalmi szimbólumokra. És otthon maradt a kiterjedt és jól tartott klientúra is, amely Putyin hatalmát biztosítja. Ők Putyin népe.

Ki az a Vlagyimir Putyin?

Vlagyimir Putyin korábbi KGB-ügynökként a szentpétervári főpolgármester-helyettesi székből a miniszterelnöki székbe mindössze három év alatt ért el. A csecsen önállóság ellenében vívott első háború után Putyinnak sokat segített, hogy 1999 őszén házrobbantások történtek, amelyek 300 ember halálát okozták. Putyin válaszul újabb háborút indított Csecsenföld ellen. A sok tízezer civil áldozattal járó fellépés stabilizálta őt a hatalomban, és 1999 augusztusában megszerezte a miniszterelnöki, majd Jelcin lemondása után az elnöki pozíciót is.

A nyersanyagokra épülő hatalmas bevételek, a lendületesen gazdagodó ország a 2000-es években alapot teremtett ahhoz, hogy Putyin hosszú éveig képes volt "etetni népét". Közben tovább erősítetette hatalmát: hatalmas vagyonokat államosított, magához idomította az orosz oligarchákat, miközben maga is mesés vagyonra tett szert. Bebörtözte, kiiktatta politikai ellenfeleit.

Az eleinte szinte arctalan Putyin lépésről-lépésre építette fel hatalmát, amelyet Magyarországon elképzelhetetlen ultranacionalista és nyugatellenes pánszlávizmus, az állammal teljesen összefonódó ortodox egyház és a kommunizusból örökölt ideológia alapoz meg. Rendszere, az úgynevezett szuverén demokrácia nem más, mint Putyin teljhatalma emberek és pénz felett, valamint üzenet a világnak, hogy tartsák magukat távol az orosz belpolitikától. Újcárizmusra hajló tevékenységét több tucat halálos áldozatot követelő rejtélyes robbantások, véres konfrontációk, felderítetlen politikai gyilkosságok kísérik a mai napig. Putyin, aki a titkosszolgálat vezetőjéből vált politikussá, szó szerint minden eszközt bevet hatalma megtartása érdekében.

A nagy Eurázsiai birodalom

A nyersanyagtermelés bázisán gazdagodó Oroszország mellett a 2000-es években más fejlődő gazdaságok is megerősödtek, és beleszólást igényeltek a világpolitikába. Putyin számára alapvető kérdésként merült fel, hogy el kell-e fogadnia Oroszországnak azt a "közönséges nagy állam" sorsot, amelyet a hidegháború utáni időszak kényszerített rá. Putyin válasza egyértelmű volt: eljött az idő, hogy Oroszország visszeszerezze birodalmi fényét.

Olaj és gáz: Putyin fegyverei

A „közeli külföld” ellenőrzésétét Putyin a nyersanyag-kereskedelmen keresztül végzi, fegyverként használva azt. A nyersanyagban Oroszországtól függő szomszéd országok számára az oroszok drágán adják a gázt. Akinek ez az ár túl magas, kaphat olcsóbban is, de cserébe az ország szuverenitásából is adnia kell valamit. Például helyet egy orosz katonai bázisnak, egy atomerőmű tulajdonosi jogait vagy egy gázvezetékrendszert. Ezen a módon mára Oroszország jelentős startégiai vagyontárgyakra tett szert a szomszédos országokban, például Moldovában vagy Fehéroroszországban. Hasonló a bulgáriai belenei atomerőmű története is. Mikor a bolgárok az egyre csak dráguló atomerőmű építését 2012-ben felmondták Oroszországgal, olyan szélsőjobboldali tüntetéssorozat kezdődött, amelybe belebukott a kormány. A következő, a bolgár szélsőjobb támogatását élvező kormány számos kaput nyitott meg orosz oligarchák és a Gazprom előtt.

A „közeli külföld” ellenőrzése 2008-ban fegyveres formában is elkezdődött, a grúz konfliktussal. Itt alakult ki az úgynevezett hibrid háborús modell, amit tavaly Ukrajnában láttunk kiteljesülni. Oroszország számos szomszéd országban titkosszolgálati módszerekkel szít kofliktust. A többségi állammal szemben agitáló rádiókat alapít, internetes álhíreket közöl, ál-civil szervezeteket hoz létre, csoportokat fegyverez fel. 2008-ban a Grúziában megválasztott nyugati elkötelezettségű politikai erők győzelme adott casus belli-t Putyin kezébe, hogy mozgósítsa ezt a struktúrát, majd a dél-oszétiai és abház kisebbség jogaira hivatkozva fegyveresen hatolt be az országba ő maga is. Grúziában azóta orosz fegyveres csapatok állomásoznak.

Lisszabontól Vlagyivosztokig

Az új világrendről alkotott nézeteit Putyin egy évvel ezelőtt egy külpolitikai szakértői előadásban fejtette ki. Az orosz elnök szerint a hidegháború bukása után az amerikaiak mindenkire rá akarták kényszeríteni saját liberális rendszerüket (sic!). Szerinte ez igazságtalan, a világot régiónként kell vezetni, a régiók gazdasági és biztonsági stabilitásáért pedig a hatalmi centrumok felelnek. Putyin Eurázsia vezetőjének Oroszországot tartja, s ennek megfelelően viselkedik kelet és nyugat felé is. Egyik ideológusa szerint Oroszországnak kell irányítania a kontinenst Lisszabontól Vlagyivosztokig. Tűnjék akármilyen irreálisnak Alekszandr Dugin víziója, nem kétséges, hogy Putyin a „közeli külföld” mellett terjeszkedik az Európai Unióban is. Franciaországtól Magyarországon át Görögországig számos szélsőjobboldali párt van, amelyeket Putyin rezsimje támogat anyagilag, és amelyek a Magyar Országgyűlésben és a az Európai Parlamentben ülve nyíltan támogatják Putyin demokráciaellenes politikáját. Európa meghódítása ma az egységes Európa fellazításában ölt testet.

Putyin ma már nyíltan megkérdőjelezi a 2. világháború után kialakult, alapvetően a béke megőrzésére és a demokrácia elsőbbségére építő világrendszert, így az európai határok sérthetetlenségét, amelyet az ukrajnai konfliktus napnál világosabban tár elénk. Bár a csütörtöki minszki tűzszüneti megállapodás reményt nyújt a konfliktus rendezésre, Putyin mindenképp nyertese az ukrán válságnak. Szomszédainak világosan megüzente: aki nem engedelmeskedik, az súlyos árat fizethet. Mindemellett sikerült rávilágítania, hogy az európai és a transzatlanti egységen rés üthető.

Mit keres Putyin Budapesten?

Az, hogy Putyin Budapestre jön, neki mindenképp jó, hiszen 2014 tavasza, az ukrajnai Krím bekebelezése óta nyugati ország nem fogadja. A kelet-ukrajnai háború óta pedig erős szakciók vannak érvényben Oroszországgal szemben, ami az energiaárak esésével együtt rendkívüli módon meggyengítette az orosz gazdaságot. Ebben a helyzetben Putyinnak nagy politikai nyereség egy uniós tagországban megjelenni. Az is fontos Putyin számára, hogy új, hosszú távú nyersanyagszerződésekkel üzleteket biztosítson a válságban lévő orosz cégeknek.

De vajon mitől jó ez a látogatás nekünk, magyaroknak? Nos, semmiért. Magyarországnak - az össszes közép–európai országhoz hasonlóan - az az elemi érdeke, hogy Oroszországtól egyre függetlenebbé váljon, lezárja az Oroszország felé tartós kötelezettségeket tartalmazó szerződéseket, és európai szövetségeseivel együtt erősebb érdekérvényesítésre tegyen szert. Putyin látogatása újabb rés az egységes európai biztonsági törekvéseken. A látogatás sokkal inkább azt jelzi, hogy Orbán Viktornak nincs lehetősége kitérni egy ilyen kérés elől. A miniszterelnök által belengetett cél, az orosz-magyar gázszerződés újratárgyalása nemcsak nem indokolja ezt a látogatást, de az egyáltalán nem is érdeke Magyarországnak. A jelenlegi szerződés még három évig biztosíthat számunkra elegendő gázt, azután pedig a nyugati gaázcsatornákon át kényelmesen be tudjuk szerezni a Magyarországnak szükséges mennyiséget.

Egyelőre rejtély, hogy mi ennek a látogatásnak a valódi tétje. Különösen aggasztó volna, ha a tárgyaláson felbukkanna egy, a szokásosnál olcsóbb gázár-ajánlat. Ez esetben biztosak lehetünk, hogy Orbán Viktornak valamit adnia kell (vagy már kellett is) Putyinnak a magyar szuverenitásból. Nagyon úgy fest, hogy Paks 2 egy ilyen projekt. Magyarországnak nincs szüksége erre a több ezer milliárd forintos jövőbeli fejlesztésre, az omladozó orosz gazdaságnak viszont Paks 2 mindenképp jó, főképp, ha ott az oroszok még üzemeltetési, tulajdonosi jogokat is szereznek. Az is lehet, hogy Putyin a rövidesen megnyíló szlovák magyar gázvezetékhez szerezne kizárólagos hozzáférést . De elképzelhető, hogy a hatalmas magyar gáztárolókat akarja megszerezni, hogy a Gazprom azokban tárolhasson gázt, ha Ukrajnát kiikatják a gázszállításból. És azt sem kizárható, hogy Putyin azt akarja majd elérni, hogy a magyar kormány márciusban ne támogassa az Unió által tervezett szankciók újabb körét, amely valójában vétóval érne fel. Putyin számára a legnagyobb kihívás a nyugati biztonsági rendszer, ha azt bármi módon meg tudja billentheti, nyer.

Akármi is Putyin jövetelének célja, nekünk mindegyik lehetőség kedvezőtlen. Magyarország nincs rákényszerülve, hogy szuverenitásából bármennyit is felkínáljon ennek az Oroszországnak. Az orbáni hintapolitika történelmi felelősség, amely sem gazdasági sem politikai értelemben nem jó nekünk. Úgy tűnik azonban, hogy Orbán Viktornak már nincs szabad választása. Putyin Orbán Viktor asszisztálásával betette a lábát Magyarországra és az Európai Unióba.