A Pásztor sztori nem véletlenül robbant ki az elmúlt hetekben. Ez a botrány valójában arról szól, hogy az ellenzék mit tanult az elmúlt hónapok választási vereségeiből.

A Fidesz által 2010 óta létrehozott új világot az elmúlt négy évben a demokratikus ellenzéki pártok adottságként kezelték. A választási kényszer-összefogás azért nem sikerült, mert az orbáni világgal szemben ez a politikai szerveződés nem tudott meggyőző és hiteles alternatívát felmutatni.

Az országgyűlési választási vereség utáni politikai útkeresés eredménye az MSZP és a DK részéről a miskolci nyugdíjas rendőrtiszt Pászor Albert polgármesteri jelölése. Az MSZP és a DK beadták a derekukat, elhitték Orbánnak, hogy a magyarok vérében van tekintélytisztelet és az erő utáni vágy. Ha már aláásni nem sikerült Orbán Viktor hatalmi politikáját, akkor gyerünk, álljunk bele mi is! Ha erős kéz kell a magyar polgároknak, gyerünk, mutassunk erős kezet! Ha rend kell, akkor mutassunk fel rendet! Nincs is jobb lehetőség erre, mint egy cigányozós botrányba keveredett rendőrtiszt. Ha nem tudunk erős ellenfél lenni a Fidesszel szemben, akkor legyünk mi is Fidesz! Nem nagyon Fidesz, de azért eléggé. Mondhatni Fidesz light.

Ez az a politika, amit az Együtt elnöksége elutasított. Mi nem gondoljuk, hogy a magyarok a Fidesz népe volnának. Mi egy fejlődésre szomjazó, nyitott, polgári Magyarországot látunk. Mi arra készülünk, hogy ellenzéki pártként érdemi politikai alternatívát dolgozzunk ki a Fidesz világával szemben.

Cigány középosztály a cél

A cigányok élethelyzetének kérdése, különösen a lecsúszó országrészekben valóban a legnehezebb dilemmákat veti fel mindannyiunk számára. A feladat olyan nehéz, hogy hogy még a kétharmados, ’nagyonerős’ Fidesz sem próbálkozott nekiugrani. Nem is akart. A cigányok életének érdemi változtatása ugyanis nem kisebb törekvést kell, hogy jelentsen, minthogy két-három évtized alatt Magyarországon felnőjön egy olyan új roma generáció, amely boltosként, kozmetikusként, titkárnőként, orvosként és tanárként tartósan a középosztály részévé válik. Perspektívát kell teremtenünk minden fiatalnak származástól és otthonról hozott nehézségektől függetlenül. Ez a feladat azonban nem megy felelősségvállalás és közös áldozathozatal nélkül. Mindez teljes mértékben szembenáll a Fidesz tekintélyelvű világával. A rendpárti keménykedés alkalmatlan a perspektíva felmutatására. Ha csak a munkára szorítás fenyegetésében és a ’három csapás’ fegyelmező erejében bízunk, abból csak az következik, hogy egyre több börtönre lesz szükség, ahol egyre többen és egyre fiatalabban ülnek majd. A romák számára ezt a jövőképet kínálja a Fidesz. 

Így sosem teremtődik cigány középosztály. Ahhoz ugyanis hosszútávú tervezésre, megértő gondolkodásra és politikai bátorságra van szükség. Összetett társadalmi programokra óvodáztatási támogatással; minden gyerek számára elérhető, az otthonról hozott különbségeket ledolgozó, színvonalas iskolákkal; értelmes munkával; családsegítő programokkal; ösztönző támogatórendszerrel. Pásztor Albert épp ezt nem érti amikor elutasítja az integrációs politika lényegét: ’’Ne várja tőlem, hogy cigányügyben irányt mutassak’– ahogy pár napja egy interjúban kijelentette. Pásztor jelölése így pont annyi, amennyi elsőre látszik belőle: ígérvény a miskolci probléma rendpárti kezelésére. Illetve nem kezelésére.

Pedig elég lenne Pásztor Albertnek körülnéznie csak Borsod-Abaúj-Zemplénben. Hejőkeresztúron, Sárospatakon, Szegilongon. Még az orbán-hoffmanni lebutított iskolarendszerben is léteznek olyan szigetek, amelyek képesek jövőt mutatni a cigánygyerekeknek.

Minden sikeres tevékenység amely a mélyszegénység felszámolását, a gyerekek fejlődését és továbbtanulását segíti, együttműködő módszerekre épít. Amelyekben a szereplők partnernek tekintik egymást, ahol a motiváció ereje hajt a fegyelmezés fenyegetése helyett, és ahol az a meggyőződés vezérel, hogy a különböző tudások értéket teremtenek, és ez jó a közösségnek. Egy jó integrációs programban épp az a fontos, mint egy sikeres országban: a kölcsönösen előnyös együttműködés kultúrája.

A Fidesz-Jobbik világ ezt utasítja el akkor, amikor azt hirdeti: mindig el kell venni valakitől, hogy másnak adni lehessen. Mi a zéró összegű játszmák helyett az együttműködés kultúrájában hiszünk. Csak így léphet tovább Magyarország is.