Ha több nő venne részt a magyar politikában, nem a múltba révedés és pozíciószerzés uralná a közéletet, hanem a jövőtervezés, ami mindenkinek jobb volna.

Hol vannak a nők a politikából?

Magyarországon lehangolóan kevés nő jut el a politika, a vállalatok és a média élvonalába: a parlamentben például összesen 9%-nyi nő ül (= 91% férfi), és összesen egy nő vesz részt a kormányban. Ez nem csak Európában, de világviszonylatban is rettentő kínos. Európában már nincs parlament 20%-nyi nő nélkül. Ausztriában a parlamentben 28%, a kormányban 42%, Lengyelországban a parlamentben és a kormányban is 24%, a nők aránya. Angela Merkel frissen magalakult 18 fős, konzervatív kormányában hat nő foglal helyet, és természetesen a parlamentben is 33%-os az arány.

Máshogy csinálják

Jó ideje tudjuk, hogy a nők, ha kellő számban vannak jelen, változást hoznak a politikába. Nem jobbak vagy rosszabbak, hanem mások: más szemüvegen keresztül nézik a világot, és döntéshozó pozícióban máshogy viselkednek mint a férfiak.

Látszik, hogy különböző szemüveget viselnek...

Elisabeth Rehn 1990-től volt Finnország hadügyminisztere. Rehn minisztersége idején újrapozícionálta a finn hadsereget, amely azóta jelentős erőkkel vesz részt a világ békefenntartó erőinek kötelékében. Rehn hatása a mai napig érzékelhető: másképp csinálta, amitől Finnország erősebb és elfogadottabb lett a világban.

Ha több nő venne részt a hazai politikában, itthon is átalakulna politikai napirend. A legfontosabb viták nem a trafikok leosztásáról, rosszemlékű történelmi szereplők szobrának felállításáról vagy a társadalombiztosítási megtakarításaink lenyúlásáról szólnának. A képviselők nem stadion-emlékműveket építenének maguknak.

Erre költünk (fent) vagy erre (lent)?

Ma a magyar politikai diskurzus a múlt újraírásáról, rövidtávú pozíciószerzésről, klientúraépítésről, férfijátszmákról szól. A nőknek, és a felvilágosult férfiaknak azonban az a fontos, hogy mi lesz holnap. Milyen iskolákba járnak a gyerekeink ma és milyenek lesznek az egyetemek, ahol majd továbbtanulnak. Hol fognak majd dolgozni, miből fognak vállalkozni, családot alapítani. Milyen lesz a város, ahol élnek.

De más is megváltozna. Csökkenne a családon belüli erőszak, mert lehetetlen lenne, hogy családjukat bántalmazó férfiak  a parlament padsoraiban azt színleljék, hogy alkalmasak az emberek, a nők és gyermekek képvisletére. Több nő jobban odafigyelne az állami költségvetésre is. Felelősebb és átláthatóbb lenne a pénzek elosztása, a pályázatok elbírálása, csökkenne a korrupció. És nem lenne ilyen eldurvult a hang sem.

A nők a gazdaságot is előrelendítik

A nők részvételének növekedése a politikai döntéshozatalban az egyik legelőremutatóbb világpolitikai változás. Az a napnál világosabb, hogy egy ország, ahol kiegyensúlyozottabb a nemek aránya a politikai vezetésben, az igazságosabb és demokratikusabb. De tudjuk, ennél is többről van szó. A Davosi Világgazdasági Fórum alapító elnöke, Klaus Schwab elmondta: a nők helyzete és vezetésben elfoglalt helye egyértelmű összefüggést mutat az országok gazdasági teljesítőképességével.

Ma a Fidesz vezette parlamentben 9%-nyi nő van, de például a Fidesz 2014-ben kevesebb mint 5% nőt indít a választáson. Ha fideszen múlik, folytatódnak azok a férfijátszmák, amelyek a magyar politikát veszélybe sodorták. A Fidesz a múlt emlékeibe és a jelen pozícióiba kapaszkodik.

A férfipolitikusokon múlik

A nők politikai előmenetele valójában csak a politikai pártokon múlik. Száz évvel ezelőtt is a férfiak voltak azok, akik a nők szavazati jogát megszavazták. Ma is rajtuk áll, hogy döntéshozóként igényt tartanak-e a nők tapasztalatára, és maguk mellé hívják őket, vagy hátráltathatják a nők politikai előmenetelét. Ha a pártok törekednek több női képviselőre, találnak felkészült jelölteket, hiszen a nők nagy számban vannak jelen az önkormányzati politikában, a köztisztviselői karban, és szerte az egyetemeken.

Mi az Együtt-PM-ben úgy gondoljuk, hogy a nőknek dolga van a politikában. Ezért a mi képviselőjelöltjeinek egyharmada nő. A programunkban, melyet férfitársainkkal közösen alkottunk, előtérben szerepelnek az emberek: a gyerekek, az iskola, a gazdaságfejlesztés, az egészségmegőrzés, a környezetvédelem.

Meggyőződésük, hogy a nők képviseletének kérdése nem női kérdés, hanem a családok és a jövő Magyarországának kérdése. Ezért a 2014-ben megalakuló új parlamentben elő fogjuk terjeszteni a minimum 30%-os nemek közötti kvóta bevezetését. Nem szeretjük a kvótát, de megtanultuk, hogy kvótát kell bevezetni a nők hátrányainak kiegyenlítésére mindaddig, amíg nálunk is természetessé nem válik, hogy a férfiak csak a nőkkel együtt képesek jobb döntéseket hozni és igazságosabb országot építeni.

Azonos esélyekkel indulnak?

Tegnap kijöttek a legfrissebb PISA eredmények. 2012-ben a magyar gyerekek teljesítménye romlott a 2009. évi eredményeikhez képest szövegértésben, matematikában és a természettudományokban is

Forrás: OctpolCafé 

Nincs min csodálkoznunk. Az elmúlt három évben az Orbán rezsim felmondta azt a rendszerváltás óta meglévő konszenzust, amely alapján az eddigi két évtizedben az okatásfejlesztés zajlott.

Már 2010-ben óriási összegeket vettek el az iskoláktól. A tanárokat megfélelmlítették, morális szempontokat helyeztek a pedagógusi értékelés fölé, ezreket küldtek kötelező nyugdíjba épp azok közül, akik a legfontosabb alaptárgyakat tanították, és ahol most súlyos szakemberhiány alakult ki.

Az olvasás, matematika, számítógépes ismeretek kárára bevezették a kötelező hit- és erkölcsoktatást és testnevelést, amely amellett, hogy súlyosan problémás, rengeteg szervezési problémával jár együtt az iskolákban. Ezzel párhuzamosan elsorvasztották az integrációs és felzárkóztató programokat, amelyek a hátrányok leküzdését célozták, és amelyek már épp a 2009-es vizsgálatra kezdték el megmutatni gyümölcseiket. Nem csodálkozhatunk azon a másik PISA adaton, hogy Magyarországon az otthonról hozott hátrányok továbbra is a legsúlyosabbak az OECD országokban.

Orbánék a tankötelezettség leszállításával lebutították a szakképzést, így a hoffmanni iskolában sok gyerek ma már egyáltalán nem tudja megszerezni azokat a szükséges alapképességeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy munkát találjanak és felnőttként újabb szakmát tanulhassanak. Pedig éppen ez a 21. századi iskola fő feladata. Annak megteremtése, hogy a gyerekek felnőtt korukban képesek legyenek folyamatosan tanulni.

Mindemellett pedig értelmetlenül központosították az iskolarendszert, elvették a döntési jogosítványokat az iskoláktól, az igazgatóktól, a helyi közösségektől. Pedig az oktatás ma a fejlett világban éppen az autnómiák kiterjesztése irányába működik. Azért, mert az iksolákkal szemben az az elvárás hogy minden gyerek személyes igényeire tudjon fókuszálni. Erre a központosítás teljesen alkalmatlan.

A PISA eredmények újra bebizonyították, hogy a Hoffmann-féle iskolamodell megakasztotta a magyar iskolákban a korábban beindult pozitív folyamatokat. A hoffmanni rendszer élesen szembemegy a nemzetközi trendekkel, az európai realitásokkal, és a gyerekek érdekeivel.

Leckeírás 2013-ban

Mi az Együtt 2014, szinte mindent másképp csinálnánk. Megszüntetjük az iskolák államosítását, visszaadjuk az irányítást a helyi közösségeknek, ösztöndíjprogrammal és bértámogatással segítjük a pályakezdő pedagógusokat, hatósági ellenőrzés helyett szakmai értékelést vezetünk be. Korai fejlesztéssel, az Erős Kezdet program bevezetésével, bölcsődei, óvodai férőhelyek biztosításával, befogadó, fejlesztő pedagógiát teremtünk.

A mi iskolánk arra fókuszál majd, amire a gyerekeknek valóban szüksége van: biztos alapkészségekre, számítógépes tudásra, nyelvismeretre. Mindezt barátságos, gyerekcentrikus keretek között lehet megtanulni, ahol a tanulás öröm. Ösztönözni fogjuk, hogy a gyerekek minél tovább járjanak iskolába és egyetemre, mert a 21. században csak a tudás segít hozzá a munkához és a boldoguláshoz.

 Dagad a botrány. Újabb adóellenőr erősítette meg a korábban elhangzott információt, miszerint az adóhatóságnál felsőbb utasításra védik az adócsalókat. Adó százmilliárdok eltűnése felett hunynak szemet, elkenik a vizsgálatokat. A vádak nagyon súlyosak, és megerősítik azokat a feltételezéseket, melyek szerint a politika legfelsőbb döntéshozói együttműködnek a csalókkal, rejtélyes módon futni hagyják őket.

Az adóellenőrök szerint 2010 óta fokozatosan leépítették a nagyobb jelentőségű esetekkel foglalkozó Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságát, majd az idén teljesen megszüntették a szervezetet. Az elmondásuk szerint, az adóhatóságnál kinevezett vezetők az oligarchák beépített végrehajtói.

Az adóhivatallal kapcsolatos híreknél egyelőre csak az a botrányosabb, ahogy a magyar kormány az ügyet kezeli. A képviselők úgy tesznek mintha semmi sem történt volna, nem támogatták a vizsgáló bizottság megalakulását. A kormány oldalon kínos hallgatással, zavarodott önellentmondásokkal találkozunk. Varga Mihály miniszter az Állami Számvevőszéket említi, mint aki az esettel foglalkozhatna, majd pár nappal később az ÁSZ vezetője jelenti ki, hogy a szervezete nem indít vizsgálatot talán majd jövőre, ha majd a 2013-as költségvetést vizsgálják.

Varga Mihály egy másik, cinikus megjegyzése szerint, az ügyet feltáró adóhivatalnokoknak nem lenne szabad politizálniuk. Elképesztő, felháborító megnyilvánulások ezek, melyek azt mutatják, hogy a kormány hülyének nézi az ország lakosait, szőnyeg alá próbálja söpörni az esetet. Az ügyet feltáró adóellenőrök bátor emberek, Magyarország becsületes állampolgárainak az érdekeiért szálltak síkra. Úgy tűnik, hogy a csak nevében polgári kormánypártunk nem nézi jó szemmel a felelős állampolgárok kiállását. A Fidesz csak a köztévé híradóján etetett alattvalókkal hajlandó kommunikálni.

A kormánypárti politikusok arra sem hivatkozhatnak, hogy az egész eset hirtelen érte őket, és ezért nem reagáltak megfelelően. Az ügyet feltáró adóellenőr, Horváth András szerint ő már évekkel korábban felhívta vezető Fideszes politikusok figyelmét, akik azonban nem reagáltak. A hirtelen amnéziát kapó kormánypárti képviselők most az állítják, nem emlékeznek ezekre a figyelmeztetésekre.

Minden állampolgárnak az az érdeke, hogy az esetet rendesen kivizsgálják, az adócsalókat, illetve az őket fedezőket megbüntessék. A közelmúltban a szomszéd országokban is kirobbantak hasonló esetek. Szlovákiában Gorilla néven robbant ki korrupciós botrány, idény nyáron pedig a cseh kormánynak kellett lemondani az őket ért vádak miatt. Szomszédainknál, rendőrségi, ügyészségi vizsgálatok indultak, és szolgáltattak igazságot.

Magyarországon is tiszta vizet kell önteni a pohárba! Legyen parlamenti bizottság, induljon vizsgálat a Számvevőszéknél, valljanak színt a kormány tagjai!

"Botrányos! Ezek meg mit képzelnek, számozzák a gyerekeket?” – tucat számra dőltek a kommentek a Facebook oldalamra, a legutóbbi poszt láthatóan kiverte a biztosítékot az olvasók között:

“618. számú Határozat

X. Y. 4/c osztályos tanulót (szül év, anyja neve) szülői kérésre a 2013-14-es tanévben a tanórák után 16 óráig szervezett egyéb foglalkozások látogatása alól a következő időpontokban…felmentem.

Indoklás: A szülő (gondviselő) kérte nevezett kiskorú tanuló tanítási órák után – 16 óráig szervezett – foglalkozások alóli felmentését. Nevezett tanuló szülője (gondviselője) a kérelemben megjelölt napokon vállalja a gyermek felügyeletét. A szülő tudomásul vette a jogi tájékoztatást, mely a gyermek jövőbeli státuszát meghatározhatja. E határozat a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 27. bekezdésén alapul. Jogorvoslat: jelen határozat ellen, a közléstől számított 15 napon belül (itt és itt)…fellebbezéssel élhet.”

Ebből a Határozatból jól kirajzolódik az orbán-hoffmanni világkép. Ez év szeptemberétől életbe lépett az orbáni iskolarendszer egyik sarokköve, az egész napos iskola.

Valójában az egész napos iskola akár jó is lehetne. Jó pár országban kiválóan működik ilyen iskolamodell. Az egész napos iskola arról szól, hogy a nap egésze rendelkezésre áll, hogy a gyerekek a szaktárgyak mellett más érdekes tevékenységek során ismerjék meg a világot és a társas együttélés szabályait. Délután madarat lesnek, diákköztársaságot szerveznek, társasoznak, szaladgálnak… normális gyerekéletet élnek. Még azokkal is van idő foglalkozni, akiknek több odafigyelésre és törődésre van szüksége. Így volna értelme az egész napos iskolának. Így tényleg lehetne jobb iskolákat csinálni Magyarországon.

Hoffman Rózsa beleszól az életünkbe

De Hoffmann Rózsa nem erre gondolt. Ha erre gondolt volna, nem vett volna el a Fidesz kormány sok száz milliót az iskolák finanszírozásából. Nyilvánvaló, hogy a szellemes iskolai programok megvalósításának költségei vannak. Ha erre gondolt volna, akkor a pedagógusok új bérezésében azok kapták volna a legtöbbet, akik pluszmunkát vállalnak, akik képzik magukat, akik a gyerekekkel egyénileg foglalkoznak. De nem ez történt. A hoffmanni pedagógusbérek nem motiválnak semmiféle pedagógiai erőfeszítésre.

És nyilvánvaló, hogy az egész napos iskolákhoz semmi szükség nem lett volna az iskolarendszer államosítására. Elég lett volna ésszerűsíteni a kistelepüléseken az iskolaszervezést, bevezetni egy értelmes minőségellenőrzést és szakmai felügyeletet a tanárok részére, és azokat az iskolákat és tanárokat kellett volna jutalmazni, akik a nehezebb sorsú területeken vállalnak pedagógusi munkát. Az iskolai döntéseket a gyerekek közelében kellett volna hagyni, ott, ahol a velük foglalkozó felelős felnőttek: a tanárok, iskolavezetők és a szülők vannak.

A Klébelsberg Intézet épp államosítja a gyerekeket

A gyerekek kisajátítása

Hoffmann és Orbán álságos célja az iskolarendszer központosításával nem a jó iskola megvalósításáról, hanem a gyerekek kisajátításáról szól. Azt ígéri, hogy az orbáni állam szigorú nevelője lesz az elkapatott magyar lurkóknak. Az egységesen szabályozott új nevelési tartalmakat az etikai vizsgálattal fenyegetett tanárok majd jól betolják a fejekbe és lelkekbe. A százával kinevezett új iskolaigazgatók majd keresztülverik a kötelező 6 éves beiskolázást, az egész napos iskolát és a kötelező testnevelést a leamortizált tanárokon, ellenszegülő szülőkön és megszeppent gyerekeken. Ha a fene fenét eszik is.

“Csak azt nem tudom, mikor fogunk foglalkozni a gyerekekkel” – súgta nekem óvatosan egy tanár ismerősöm, miután elmesélte, hogy a napi órák megtartása, a füzetjavítás, a szakkör és a másnapi felkészülés után mindezt még adminisztrálniuk kell. Értelmetlen terhek, időpocsékolás. A központosítás nemcsak eltávolítja a döntéseket a gyerekektől, de súlyosan idő- és pénzigényes is. A lecsökkentett forrásokból Orbán állama most egy hatalmas, méregdrága új rendszert épít. A kevés pénz nem a gyerekekre, hanem egy országos irányító-ellenőrző hálózat kiépítésére megy el.

Tanulni kell, mindig, egy életen át

Nem csoda, hogy az iskolákban felbolydult az élet. Nem csoda, hogy az iskolákból újra húznak el a legjobb tanárok. Ez ismerős. Magyarország már átment ezen a folyamaton. A helyzet ma rafináltabb, de a hatás ugyanolyan káros. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben átalakultak az iskolák feladatai. A XXI. század magas elvárásokat állít az iskolák elé. Olyan iskolákat kell csinálni, amelyek képesek a gyerekeket személyiségének megfelelően tanítani, képesek átadni a tanulás tanulásának bonyolult ismeretét és képesek minden gyerekből kihozni a legtöbbet. Minden, amit az orbáni iskolamodell üzen, ez ellen hat.

Nem hagyhatjuk ezt

Mi nem ilyen országot akarunk. Mi, szülők nem egyezhetünk bele, hogy az Orbán kormány kisajátítsa a gyerekeinket. Hogy államigazgatási határozati alanyoknak tekintse legdrágább kincseinket. Nem hagyhatjuk, hogy egy központi vízfej döntsön arról, kinek, mikor iskolaérett a gyereke. Nem adhatjuk fel, hogy beleszóljunk abba, hogy mi történik a gyerekeinkkel az iskolákban. A felülről vezérelt iskolában nem bízhatunk. Nem hagyhatjuk, hogy a csend, rend, fegyelem világa gyűrje maga alá az iskolákat és a gyerekeket.

Az iskolairányítást vissza kell adni az önkormányzatoknak és az iskoláknak, mert a gyerekekről ők tudnak a legtöbbet, és az irányítás ezen a szinten a leghatékonyabb.

Az állam feladata, hogy megértse a XXI. század elvárásait és ennek megfelelően állítsa össze, hogy milyen tudásra van szüksége a gyerekeknek. A hagyományos ismeretek mellett a gyerekek beszéljenek nyelveket, használják a számítógépet. A testedzés feltételeit az állam teremtse meg, ha kötelezővé teszi. Képezzen magas tudású, elkötelezett tanárokat. A legjobbakat, a legmotiváltabbakat ismerje el és díjazza. A tanárok bérének leszakadását pedig valóban fékezze meg. A nyugdíj utáni munkát becsülje meg. Hozzon létre mentoráláson alapuló szakmai támogatórendszert és értelmes szakfelügyeletet.

A magyar iskolarendszer juttasson minden gyereket egyforma esélyhez, hozza ki belőlük a legjobbat. Az állam nem mondhat le azokról, akiknek külön segítségre van szüksége. Mindenkinek szert kell tennie egy biztos alaptudásra ahhoz, hogy lehetősége legyen a továbblépésre. Járjanak minél többen egyetemre, mert aki többet tanul, az jobban boldogul. Az állam feladata, hogy ezt gondosan megszervezze.

A kormány legyen nyitott a világra. Vegyen részt az európai tudományos és iskolafejlesztési kezdeményezésekben, használja a felhalmozott tapasztalatokat és tudást. Csak így juthatunk előre. Csak így érhetjük el, hogy a magyar gyerekek szeressenek iskolába járni és sokat tanuljanak.

Nincs is annál egyszerűbb, mint érvelés helyett lehülyézni a vitapartnert. Esetünkben lenőzni. Illés Zoltán fideszpolitikusból egy tegnapi vita hevében szaladt ki az egyik legostobább és legősibb férfi sztereotípia, “attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”.

 Pedig a Fidesz frakciófegyelem kőkemény burkán nem sok minden tör át. A kötelező napi penzumot egy hangon, egy hangerővel nyomják a fideszpolitikusok. A frusztrációtoleranciát is szépen gyakorolják, itt rend van és fegyelem. Ebben az orbáni világban az erő uralkodik és a keménység. Még szerencse, hogy az orbánvilág katonái számára is adatik keménykedési lehetőség azok felé, akiről úgy tételezik, hogy alárendeltebbek, mint ők: a nők felé. Itt van legalább mozgástér: egy kis otthoni feleségbántalmazás, egy kis szexista beszólás a parlamenti padsorok között ad némi örömöt a főnök által kordában tartott férfinépnek. Az orbáni világban, amely most éppen Magyarországot tanítja móresre, egy nő nem lehet képzett, okos, kompetens. A nőnek más dolga van: a dolga a férfiak megtámogatása, a gyereknevelés, a főzés, a sírdogálás.

Meghatározó politikai kultúra

 Az, ahogy egy közösségben a nőkről gondolkodnak, egy-egy kontrollálatlan pillanatban menthetetlenül a felszínre bukkan. Sorba, egymás után jönnek a nyilvánosan kicsusszant szavak és láthatóvá válnak a becsusszant ütések. A nők bántalmazása vagy nyilvános verbális megalázása csak egy árnyalatnyi távolságra van egymástól. Mindkettő azt üzeni: én vagyok a főnök, te pedig utánam következel.

 Ebben a perspektívában tényleg nehéz lehet a fideszpolitikusnak nőkkel vitatkozni. A Fideszt átható kétharmados türelmetlenség és arrogancia egyébként is nehezen engedi a vitát. Ráadásul egy nővel? Ahhoz aztán tényleg súlyosan le kell ereszkedni. Nem csoda, hogyha a fideszpolitikus komoly női vitapartnerrel kerül szembe, elveszti a türelmét.  Mindent átható végső érve kerül elő: egy nő nem lehet okos.

 Azt már a fideszpolitikusok is tudják, hogy ez több mint kínos. Kínos az agyonkézcsókolt feleségek előtt, kínos a frakciótársnők előtt, kínos Magyarország nyilvánossága előtt. Nem csoda, hogy az ellenfelek gyalázásában megizmosodott Kocsis Máté szóvivőt a főnök bocsánatkérésre kötelezte.

Fényévekre lemaradva

 Hogy a nők megítélésében mennyire távol vagyunk a fejlett világtól, azt pár kutatás jól mutatja. Egy amerikai felmérés szerint a nőket az emberek őszintébbnek, intelligensebbeknek, elkötelezettebbeknek, nyíltabbaknak és kreatívabbnak látják, mint a férfiakat. Két vezetői tulajdonságban, ambíció és kemény munka tekintetében ugyanolyannak és csak döntéshozatali képesség szempontjából tartják a férfiakat jobbnak. Mégis, ha azt kérdezik, vajon a férfiak vagy a nők a jobb vezetők, a válaszadóknak többsége a férfiakat tartja jobb vezetőnek. Hogy miért? Az amerikaiak úgy vélik, hogy egyfelől a társadalom nem áll készen arra, hogy nőket elfogadjon vezetői posztokon. Másodsorban úgy látják, hogy az aktív nőket a férfiak visszatartják a magas pozícióktól, harmadsorban, hogy a nők családi feladatainak ellátása nem biztosít elég időt, hogy vezető pozíciót töltsenek be. Az eredmény lesújtó, de bíztató, hogy az amerikaiak ilyen világosan szembe tudnak nézni saját sztereotípiáikkal.

 Ehhez hasonló átfogó vizsgálat női és férfi vezetőkről még sosem készült Magyarországon, de ami készült az igazán lehangoló. Nagy Beáta és Vicsek Lilla a nők és férfiak vezetői szerepéről készített vizsgálatában a női vezetőkkel kapcsolatosan szinte csak negatív értékelések bukkantak fel. A női vezetők elfogadottsága – főként a férfiak között – jelentősen elmaradt a férfiakétól. A vizsgálat egyértelműen rámutatott, hogy a vezető nőknek a pozícióval szemben támasztott elvárások mellett folyamatosan bizonygatniuk kell nőiességüket és azt, hogy a hagyományos női szerepekben is tökéletesen megfelelnek. A nőket elsősorban a már elvégzett munkájuk, a férfiakat viszont a bennük rejlő feltételezett potenciál alapján értékeli a közvélemény. A teljesítményértékelésben teljesen hiányzik az érdemelv. Más vizsgálatok egy további kulcstényezőt is azonosítottak, amely a nőket rendkívül hátrányosan érinti az előrejutásban. A férfiak között tradícionálisan kialakuló társas hálózatoknak (foci, vadászat, sörözések) óriási jelentőségük van a szakmai kapcsolatok alakításában. Ezekből a nők már fiatalon kimaradnak, s ez a gyermekvállalással még jellemzőbbé válik. Márpedig tudjuk, hogy az informális kapcsolati háló biztosítja az előrejutáshoz szükséges információt és nyitja meg az utat a pozíciókhoz.

 A fejlett világban is jellemző, de Magyarországon aztán igazán, hogy a nők a társadalmi elvárások nyomása és a család és a munka harmóniájának nehézségei miatt fokozatosan feladják fiatalkori ambícióikat. Már csak azért is, hogy saját dilemmáiktól megszabaduljanak, mindinkább családkonform, kevésbé rizikós és munkaidő-igényes feladatokat vállalnak, lejjebb viszik a saját magukkal szembeni szakmai elvárásaikat. Az erős alkalmazkodási kényszer önbizalmi válságot vagy beletörődést eredményez. Az ambíciót és a versengést a férfi identitás fontos jellemzőjeként tartjuk számon, nők esetében viszont negatívan ítéljük meg.

Legalább olyan jó vezetők

 A fideszpolitikus erre hajt, és erre épít. Ez azonban már igencsak távol áll attól, ami a mai, magyar valóság: a nők látványosan magasabban képzettek, ma már tudományos fokozatuk is több van, mint a férfiaknak. Egész életükön át tanulnak, sokkal nagyobb mértékben, mint a férfiak. Fontos feladatokat látnak el gyakran a teljes családi menedzsment mellett. A nők jó vezetők. Pont annyira amennyire a férfiak. Ahogy a férfiak, úgy a nők is a felelős helyzetekben mutathatják meg alkalmasságukat és szerezhetnek tapasztalatokat. A nők által vezetett cégek eredményesek, versenyképesek. Ha vannak sajátos női vezetői kvalitások, azok ugyanolyan jól működnek a gyakorlatban, mint a férfiakéi.

 Az a kevéske nő, aki a magyar parlamentben dolgozik, aki teljes ellenszélben küzdötte ki magának a helyet az arrogáns férfiak tömegei között, úton útfélen olcsó férfipoénokkal találkozik. Ennek most lejár az ideje.  Vak komondor, főzőkanál mellé zavarás, leostobázás, sírásra buzdítás nem megy már el a magyar politikai arénában sem.

 Szegény Illés Zoltán. Milyen rémisztő is lehet neki most visszaemlékezni arra a levélre, amit pár évvel, államtitkári kinevezése előtt hat akadémikus és fizikus professzor írt akkori főnökének az egyetemi rektornak. Azt kérték tőle, hogy Illés Zoltánt tartsák távol a nyilvánosságtól, mivel “sem környezetpolitikusként, sem egyetemi előadóként nem engedheti meg magának, hogy tudománytalan, tényszerűtlen, előítéletes állításokkal keltsen bizalmatlanságot és félelmet egy bonyolult, veszélyes műszaki létesítmény iránt”.